Bár sokat esett az eső,
és nyálkás volt az idő,
és ismeretlenként mentem oda,
ezt a hétvégét nem felejtem el soha.
Délelőtt még egymás ellen,
ebéd közben egy teremben,
délután újra versengtünk,
este már együtt nevettünk.
Végeredménytől eltekintve,
a barátság magvait elhintve,
nehéz volt a búcsúzkodás
s fájdalmas az elválás.
De nem sokáig szomorkodunk,
hisz nemsoká újra találkozunk.
Áprilisban újabb verseny…
addig legyen elég e kis versem.
2 hozzászólás
Szia!
Tetszett a versed, aranyos kis gondolatocska. 🙂
Sára
Szia köszi szépen