Oly hirtelen volt a kezdet
születni félt idők méla
árnyán, hol csak a csend
barangolt ott a mibenlét
hontalan világán, elárvult
fájások között, mikor már
lehullt lassanként az alkony.
***
Mikor már dideregtek a
csendek csenevész csókján
a múltnak, merengvén át a
puszta semmin, min elmerült
századévek érték el a partot
ott, hol a meredélyek álltak
talapzatán a végtelennek.
***
S én néztem azt mit egykor
felidéztem még ifjúságom
hamván, rohanván messze
bele abba az eljövendő
idegenbe, miben létem
jelenét ma itt meglelem
most ezen űzött világon, hol
némák a csendek ábrándjai.
***
És sokszor van az úgy, hogy
szinte megáll a pillanat, mert
fél útrakelni végtelen útján
a múltnak, miben szelídűlt
képzetek merengenek
ezernyi csodát lelni ott, hol
rendet keres az ember szíve,
s szemei boldogságán ölelni
akar vágyat és reménységet.
***
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Nagyon fenkölt sorok!
"szinte megáll a pillanat, mert
fél útrakelni végtelen útján
a múltnak,"
Gratulálok!
Barátsággal:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót!
Zoltán Kaposvárról!)