Rég volt.
Együtt kezdtük el fonni a fonalat.
Most már tudom, sosem szakad el
ez a szál…
Újabb és újabb rostokat sodrunk bele,
s ha süllyednénk, ezen kapaszkodunk felfele.
Emlékszel?
Gyermekkorunkban átéltünk száz csodát,
fantáziánk nem ismert határt.
Megmásztunk átlátszó, óriás hegyeket,
képzelet szülte tengereket
hajóztunk át,
majd a vitorlát
bevonva
álmainkból szőttünk hófehér, tiszta ruhát.
Mesés ligetben csacsogva vártuk
a vár urát,
ki a csatából tért meg.
Hozott csecse-becsét királyi nejének.
…és tényleg
boldogok voltunk…
Az évekkel némiképp
változott a fenti kép…
(ha nem is voltunk egymás nyomában mindenütt
a fonál tovább erősödött)
Csodák történnek mostanság is velünk,
de a hegyet, mit meg kell mászni,
mások emelik nekünk.
A tengerünket felkorbácsolják a vad szelek,
néha kikötnénk, de pihenni nem lehet…
Fehér ruhánk itt-ott elszakadt,
s rajta néhány furcsa folt akad.
A vár ura, megérkezett, majd távozott.
Valahol sürgős dolga volt…
Drága barátnőm!
De rég kezdtük el fonni a fonalat!
…és csak sodorjuk kitartón, az újabb rostokat.
Nem kell kérj, nem kell kérjelek!
Elég a másik tekintete,
ott, a fonal…bátran kapaszkodhatunk bele…
10 hozzászólás
Kedves Gyömbér! A fonál erős, a vers nagyon szép, nagy gratuláció érte – jó ilyen barátságról olvasni!:)
Szerencsés ember, akit élete végéig elkísér egy igaz barát. Őrizzétek meg továbbra is.
Hát…!Egészen újszerű.Grt.Z
Szia!
Gyermekkoromban voltak barátaim. Nem sok, de igazak. Nem hazudtak, de hegymászás közben bizony kissé elkoptak, lemaradtak tőlem. Álmainkat annak idején elmeséltük egymásnak. Hittünk benne, és a barátság erejében is. Egy sem maradt nekem mára. Felörlődtek, és már nem hajtják álmaikat, pedig még nem érték el. Feladták a küzdelmet, és pihenőhelyet építettek maguknak a hegy különböző pontjain, magasságain. Én még kapaszkodom, és látom, hogy mások is, akiket eddig nem ismertem. Barátkozom velük, ha engedik, mert úgy érzem, a hegy megmászása összeköt bennünket. Ehhez a sporthoz különben is szükség van segítőtársakra. Köszönöm, hogy elolvashattam versedet. Bennem ezeket az emlékeket, gondolatokat ébresztette fel. Gratulálok!
Üdv.
Egészen szokatlan tőled, de remek. Szerintem ilyen barátságra vágyik minden ember.
Gatulálok: Colhicum
Barátság. Őszinteség. Bizalom. Ezek olyan kikötői a nagy hajóutunknak, amik nélkül biztosan zátonyra futna az életünk. Szerencsés vagy 🙂
A remek versed pedig jól elgondolkodtatott.
Hanga
Nagyon jó vers 🙂 Sőt, még nagyonabb… 🙂
Valami másról szól ez a "Gyömbéres"-vers..
Nagyon szép, és nagyon jó, igazi barátság Kép…
Kiválónak találom, szerintem , ezt igen jó hangulatodban írtad..
Gratulálok!..mint mindig szívből..
Horzsolódnak elkopnak bár olykor aszálak,de ha sikerül kettőt fonni helyében akkor egyre erősebb éesz a madzag.Hosszas hegymászáshoz azért lélekre,szívre,kitartásra is szükség van.Mi több a hegyoldalon -még ha képletes is-
az egymásrautaltság a másik segítése a legfontosabb.Kár,hogy sokszor ,sokan
éppen a meredek hegyoldalon hagyják magukra társukat.
" Elég a másik tekintete"…
Irigylésre méltó őszinte barátság, és nagyon szép vers.
Örülök, hogy ismét olvastalak.