Békavers

Árok partján
üldögél a béka.
Ő nem szabvány,
mert megmozdul néha.

Vágya mocsár,
de szárazság lován
is tűr tovább,
mint én, és nem sovány.

Legyet kapdos,
kár, hogy több a szúnyog.
Belém mardos,
ne hidd azt, hogy túlzok.

Mocsárt úszott,
vízbemerült, mélyre,
bogár búgott,
szeme tűzben égett.

Most megvakult.
Én hoztam ki a fényre.
Most megkukult.
Brekegjen már végre.

Inkább mégse…
Elég régen volt már,
mondta, mérges,
s köpködte az ocsmányt.

S én szorítom.
Elengedni nem megy.
Ide írom;
középre szívemnek.