Bennem vagyon a világ,
a lét, az aranyág,
bennem múlik az élet,
s hozza magával a szépet.
Bennem múlik az idő,
a folyton megújuló erő,
s bennem éled az új,
a tiszta magánytól fúj.
Bennem ébred a vég,
a teremtő kezdeti ég,
s bennem múlik a halál,
a küszöb, mely újat talál.
Bennem kél a nap,
s a fénye, fényben arat,
s bennem éled az éjjel,
titkos, sejtelmes kéjjel.
2 hozzászólás
Kedves Regős!
Bevallom régen olvastalak. Nagyon tetszik, ahogyan közvetíted a gondolataidat, szinte erőt ad, hinni valamiben… és önmagunkban.
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm szépen!