2024. október 9., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    emlékezés

    Betűzlek

    aLébSzerző: 28 hozzászólás1973 megtekintés

    Szavakba zártalak, balga mágiának
    írtam szirmaid, hogy másnak egy se jusson,
    illatodat vettem, s most, hogy elkívánlak
    nem bonthatom vissza Isten adta jussom,

    megvolt, pedig megvolt minden könnyű lépted,
    megvolt büszke ajkad hívó pisszenése,
    s nem adhattam vissza, mikor visszakérted
    ezt a lágyan ringó, álmodó zenét se,

    megvolt ujjaidba font időm, öröklét,
    hittem, és megírtam néhány kurta sorban,
    ritmusokba vertem, elzártam; jövök még…
    s szórt betűkbe túrva nem találom, hol van,

    arcod… hogy hiányzik, száz idézet, dal szól
    arról, hogy szemedben játszanak a fények,
    most betűkbe temetve, Csipkerózsa, alszol,
    s ébreszteni csókkal többé nem reméllek,

    így maradsz örökké millió kis szikra
    megpörkölt emléke hófehér papíron,
    s én nekigyürkőzöm újra, századikra,
    hogy töredékeidhez
    önmagam
    megírom.

    Megosztás

    28 hozzászólás

    1. dpanka

      Megint egy szép verset olvashattam tőled kedves aLéb! Bár most többször is olvasnom kellett, hogy jobban megértsem azt amit kiolvasni vélek belőle. Kicsit rejtegetted a fontosabb mondandót. Én más kategóriába sorolnám ezt az alkotást. Bár attól még lehet emlékezés is.
      szeretettel-panka

    7. Klára

      Az utolsó vsz. koronát tesz a versedre. A vers címe pedig számomra azt is jelzi, hogy betűzöd szívedbe azt a kedves személyt, akit itt megverseltél. A magyar nyelv csodálatos, és te hihetetlen változatossággal bánsz vele minden versszerető ember örömére :)))

      Klári

    9. Horák Andrea Kankalin

      Szia aLéb! 🙂
      Imádom ezt a versed, minden apró sejtem eltalálta. Már írtam hozzá máshol, a lényeget itt is elmondom. Hatalmas öröm számomra, hogy belebújhatok verseidbe saját érzéseim szerint. Kivételes kegy az, hogy engeded, és buzdítasz is arra, hogy a vers az olvasóé. 🙂
      Minden betűjét bezsebeltem, és ez varázslatként hatott rám. A varázsló pedig olyan személyiség, akinek ellenállni nem lehet, csak úszni szavain. 🙂
      Nagyon benne vagy a versben, Sokkal jobban, mint bármikor. Teszik szerény kinyílásod, még ha a zárásban ezt vissza is vonod apránként. Csodálatosan és fondorlatosan betűzöl.
      Bármennyire ezt teszed, jó itt költőpalántának és nőnek is lenni.
      Nőként és költőpalántaként is taroltál bennem. Zene nélkül is. 🙂
      Sokszor elolvastam ezt, szerintem kötetbe kívánkozik.
      Köszönöm, hogy olvashatlak. Felülmúlhatatlan élmény. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    Hozzászólás