de írom a betűket,
ha viszket még a fejem
fogdosom a t(….. ).
Nem írok senkinek
mert kifáradt a karom,
de lassan majd én leszek
itt a legnagyobb b(….) .
De attól amit írok
elzsibbad néha a kar,
de ha leírva látom,
az is csak egy darab sz(..).
Néha ma már azzal is,
az olvasót zavarom
's sokszor a tiszteletét
én többször is lesz(….).
Oly okos voltam régen
ma már csak egy nagy buta,
naponta csak azt érzem,
hogy majd megüt a g(…).
Néha egy kicsit elfog
valami kis mélabú,
mert amiről én írok
az ma még sokszor t(…).
A versem is már sokszor
az annyira banális,
többször az az érzésem,
hogy nem vagyok n(…….).
De mégis elolvasod
mert a kíváncsiság mar,
bár már előre tudod
hogy ez is egy darab sz(… ).
Rég még oly hideg tél volt,
a Tisza is be fagyott,
egyszer majd belátod, hogy
az eszem is el(h……).
Ha nem is bán itt velem
még senki sem hidegen,
de soknak csak maradtam
még ma is, egy i(…..).
4 hozzászólás
Megvolt a mosoly, Tóni! :)))
Köszönöm kedves Irén az olvasást és a hozzászólást is, hát akkor érdemes volt leírni e pár versszakot…üdv Tóni…
Ez a Tóni, ez a Tóni,
Nagyon tud ám maszatóni!
Nem kell neki azt felróni,
Mért lyukas a makaróni…
"Csája néni úri dáma…"
a többit már ismerik a
hozzám hasonló vének
és romlottak… :))
Szia Tóni! 🙂
Bizony, mosolyt csaltál az arcomra, mint már annyiszor.
Nagy tisztelőd vagyok amiatt, hogy a sok év alatt, amióta olvashatom a verseidet, hatalmas utat tettél meg. Tudom, hogy nem volt könnyű neked, mert úgy érzed, hogy idegen vagy, pedig nem.
Én például ma is féltve őrzöm a szülinapomra írt kankalinos versedet, ami itt nem látható, hiszen egyszer töröltetted magad.
Bármiről írsz, az lényeges, hogy te érezd jól magad közben. Ez a legfontosabb.
Örülök, hogy töretlenül alkotsz. Kívánom, hogy még sokáig így legyen.
Boldog új évet kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin