Néha bohóc, néha komoly vagyok,
mindig attól függ, mely helyzetben ragyog,
a természetem, hisz a komoly dolgokat,
komolyan kell végezni, s emellett,
úrként viselkedni.
Én inkább bohócnak érzem magam,
bár néha hülyének találnak,
de aki ismer, tudja, csak szabad a lelkem,
nevet örül, csillog, ragyog bennem,
Lehet félig komolynak,
félig bohócnak születtem.
A bennem rejlő lélek, ha nem kap,
ketrecet vagy zárat, szabad lehet
és elmém is szállhat,
lehetek bohóc, komoly vagy állat,
s lelkiismeretem is tiszta,
tán találhatok igaz szerelmet,
ami elég ritka.
Bohócság, komolyság, s szerelem,
e három elem kell nekem.
2 hozzászólás
Kedves Attila!
Úgy legyen! Olyan Petőfis lett a vége, csak a szabadság helyett Te kettőt is választasz- bohócság, komolyság- jó is ez így együtt. Kívánom, hogy Rád találjon a szerelem!
Gratulálok: Noémi
Hát igen… Ismerős dolgok =) Tényleg kicsit Petőfis lett, ennek ellenére nagyon klassz! Szintén csak gratulálni tudok! =D