Öreg fenyő őszes lombja,
meg pihenek alatta,
pihenj vándor, azt suttogja,
itt van már a napnyugta.
Csillagos ég boruljon rád,
óvja fáradt testedet,
üde harmat hulljon reád,
mosd le könnyes szemedet.
Hajnalban majd útnak indulsz,
elkísér a délibáb,
távolba is hiába bámulsz,
ott se terem a boldogság.
Mondd, hát akkor merre tartsak,
Hol terem a boldogság?
Hol nyílnak a tündér ajkak?
Ha minden álom hazugság?