rám kiált jelenem, s felüvölt a múlt,
míg a nemes eszmék magasába vágytam,
rám talált az élet, – vén, sablonos kút.
Kitekintve innen, sűrű magányomból
hitehagyottan, elárvult fényemmel
látom: nem sajnáltam tőletek a halált,
osztogattam bőven, s loptam szeretettel.
Szeretőim mind az alkalmatlan lények,
kik rossz utakra térnek, vissza nem léphetnek,
hitüket eladták ők a nagy-nagy úrnak,
a csillagos égnek, vad-szomorú kéjnek.
És bízva (ha bízhatnak) még előjönnének
arcukon párás-csillogó emlékmorzsák
stigmaként pózoló nyájas dicsőséggel,
roncsolván önmaguk, elszaggatva a mát.
Engedni fájdalom, öntörvényű kínzás
-sápadt arcok, hangok sűrű kavalkádja,
feszítik a nyomort, hívják a végtelent,
elpusztulnak mind szépségem szavára.
Önállótlan módon lógok ki a sorból,
ők a támaszaim: mocskos viráglelkek,
ha botlanék, mártírokként emelnek,
ha szeretnék, önző módon gyűlölnek.
Volt kedveseim a múlt szemüvege mögött,
ott rejtőztök mind lelkem sikolyában,
vérfürdőt rendeztünk a felejthetetlenben,
az öntudatlan álmok kora hajnalában.
Holtan bár, de ép vérkeringéssel,
mocskolva szíveink naparany tavaszát,
engedjük szárnyalni a szép tegnapokat,
ajtónyi csüggedést, s a szív diadalát.
Menjetek hát! – én kérem Istenemet –
s betáncolok a súlytalan boldogságba
eleresztve a kezeket, fussatok hát messze,
soha többé ne léphessek álmokra.
16 hozzászólás
Rengeteg keserűséget és szomorúságot hordoz ez a vers. Szinte minden sora egy-egy segélykiáltás, a kiheverhetetlenség szenvedésével.
Mindezt nagyon jó formába öntötted.
Fájdalmas.
Kedves Andi!
Anno ez így jött ki, rég nem aktuális darab. De volt ilyen is..
Köszönöm a figyelmed!
Üdv: C.
"naparany tavaszát…ajtónyi csüggedést…" Remek. Nehéz, szomorú verset hoztál, és hosszút, szinte már-már ballada. Persze az ember amikor elmélkedik általában nem zárja rövidre. Komoly figyelemmel voltam kénytelen olvasni, de azt kell mondjam, megérte. 🙂
Gratulálok.
pipacs
Kedves Pipacs!
Mikor ilyeneket írok, abszolút nem gondolkodom a hosszán, jön magától, ahogy az is, hol a vége. Nehéz kicsit, lehet, sokat gondolkoztam, feltegyem-e van-e annyira emészthető? 🙂
De végül is miért ne, asszem ez is hozzám tartozik.
Köszönöm a véleményed, szép napot: C.
A versed egy nagy kiáltás, egy magányos emberé, aki nem talált még eddig a valódi boldogságra. Pedig az létezik, és valójában mindenki rá vágyik…
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Ez közel-távolból 20 éves írás, azóta szerencsére némiképp másképp tekintek a világra.
Tudom, hogy igazad van! 🙂
Köszönöm a véleményed, szeretettel: C.
Szia Cya !
Bizony ezt a verset többször kell elolvasni, nehéz, komoly gondolatok, nagyszerű versbe foglalva.
Szerintem még visszatérek ide egy párszor !
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu, Sailor, Fredrick!
Köszönöm a véleményetek és, hogy olvastátok!
Fredrick, biztos nem"gyönyörű" vers, inkább sűrű, lehet nehezebben emészthető, de asszem én inkább ilyen vagyok. 🙂 Anno így gondoltam, ez biztos!
Szeretettel: C.
Kedves Cyankalla!
Mennyi ´átélt´,hány teher súlya!
A belsö,egyedi gondolatokat,mindent ami fáj…ami…
másképpen kellett volna…
és és és
Elismerésem!
Grat:sailor
"engedjük szárnyalni a szép tegnapokat"
Engem ez a sor fogott meg a legjobban… Mintha könnyű lenne választani 🙂
Gyönyörű vers!
Üdv: Fredrick
Szia Cyan! 🙂
Engem kifejezetten eltalált a versed. Már az első szakasznál kapkodtam a levegőt.
Szerintem amit írtál, tartalmas. Néha megakasztottak az írásjelek, mert szerintem itt-ott eltévedtek. Az tetszett leginkább a versben, hogy a sorok között is volt bőven mondanivaló, és talán az én elvarázsolt lelkem éppen alkalmas ezek befogadására.
Nagyon tetszett annak ellenére, hogy a ragrímeken lehetne néhol javítani, hogy az írásjeleket jobban helyre kéne tenni a gondolatok kiemelése végett. A gondolatjeleket száműzném, a kettőspontokat vesszővel helyettesíteném a suhanás érdekében.
Szerintem az utolsó sort összecsaptad (bocs), még érlelni kellett volna. Ismerem a helyzetet, elég gyakran előfordul velem is. 🙂
Nagyon tetszett a vers, kis javításokkal hatalmassá válhatna. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Örülök, ha eltalált valahol, jó is az, mikor érzik belőle a lényeget!
Formailag biztos van benne sok csiszolandó, éppen ezért is köszönöm az észrevételeid, mindig hasznos néhány jó tanács!:) Sok év után most jutottam el odáig, hogy újra érdekel az írás, ha meg már így alakult, akkor bizony nem árt némi szakmai titkot is ellesni. Majd igyekszem, mert eddig javarészt inkább a mondanivaló volt számomra érdekes.
Igen, az utolsó versszakot én se tartom túl jónak, pont ez az egy volt, amit kicsit át is írtam mikor feltettem. Lehet, az eredeti jobb lett volna, de már mindegy, majd alakítom még asszem.
Köszönöm a véleményedet, tényleg jól jött!
Szeretettel: C.
Szia C.! 🙂
Szerintem sok év után visszatérni sokkal nehezebb, mint mindent elölről kezdeni.
Hajrá! 🙂 Ha okoskodásommal csempésztem ide némi csiszolópapírt, annak őszintén örülök. 🙂
Szerintem ezen a versen ne javíts, amiket javasolnak, építsd be a következőbe! Én is így szoktam, hiszen ebben az esetben látható marad a tanluság, az pedig lényeges. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!:)
Ezt nem nevezném visszatérésnek, régen muszájból írtam, úgymond belső késztetés.. 🙂
Most próbálkozom, hogy a nagy nyugiban mi megy, és be kell valljam, sokkal nehezebbnek tűnik így.
Naná, hogy csempésztél, én is örülök neki!
Régi verseket eleve nem szívesen javítgatok, mert nekem eredeti állapotukban volt az "igaz", de a jövőre nézve mindenképp hasznos lehet mások észrevétele, igyekszem is odafigyelni rá.
Jó éjt Neked!:)
szia C.
igen, az a baj, hogy rossz helyen keressük a boldogságot. alkalmatlan lényekben. tudnék mesélni.
"betáncolok a súlytalan boldogságba" – nekem ez tetszik a legjobban. remélem, sikerül neked.
Szia Müszélia!
És milyen sokáig.., bár végül is emberből vagyunk.. Egyszer meghallgatnálak azért, biztos tanulságos lenne!
Köszönöm a jókívánságot, én most elég súlytalannak érzem. Remélem, Nálad is hasonló a helyzet!
Minden jót Neked: C.