Nem énekel már a lelkem,
nincs bennem annyi bánat,
hogy eldaloljam
a holnapnak vagy a mának:
csak csendes békében élek
a fények, megülnek szemem sarkában
mint pillangók a tele nyárban
amikor csüggedten susog a nyárfa,
és a szél is arról beszél,
halld csak jön már az éj.
Nem vagyok már éhes
az édes szavakra, csak arra figyelek,
hogy a távoli hegyek elindultak,
égi utakat látni,
nekem ösvényt vágni a sűrű végtelenbe
csatakos hajnalok bíbor távolába,
ahol az ősők lelke örök útját járja
ahol úgy érzem majd,
újra otthon vagyok.
Nem halt ki bennem a szeretet,
lelkemet ezer fáklyaként ragyogja át,
minden sugarát őrizem
hogy odaát is érezzem a szépséget, jóságot,
ami éltet és éltetett,
amikor még itt voltam veletek.
Viszem a simogatás melegét,
az ölelések biztonságát,
szemetek pillantását,
tündöklő mosolyotokat,
mutatják az utat.
8 hozzászólás
Gyönyörű szavak egy gyönyörű versben. (A “búcsú”-ban mindkét “ú” hosszú.)
Köszönöm szépen Netelka ! Javítottam !
A kedves méltatást külön is köszönöm.
szeretettel fefo
Szép a versed, szép képekkel, és bár azt írod :
“Nem énekel már a lelkem,
nincs bennem annyi bánat,
hogy eldaloljam
a holnapnak vagy a mának” … a lelked mégis énekel egy bús melódiát…
Szia! Nekem nagyon tetszettek benne a képek. Üdv. Zemy
Köszönöm az élmény! Cserébe küldök egy meleg mosolyt : )
Szia fefo!:))
Verset olvasni jöttem nem temetni:))))))))))
Csodálatos verset írtál, elindultam veled én is csodát látni.
Elgondolkodtam, vajon ilyen szép lesz búcsú?:)))))))))
Szeretettel:marica
KEDVES Marica, techupo , Zemy, Gyömbér !
Köszönöm, hogy eljöttetek és szóltatok. Ti is tudjátok talán, hogy az embereket zsenge fiatalságuktól gyakran foglalkoztatja a halál gondolata. Minél közelebb van hozzá, annál inkább. Ez talán csak olyan barátkozás féle. Dehogy akarok én még meghalni !!!! csak elgondolkodtam ! Ha valaki elolvasná azt a paródiát, amit ezzel egyidejüleg írtam “Szervusz édes Rozikám” cimmel, láthatná, nagyon is élek !
és nagyon szeretlek titeket: fefo
Ha ilyen csodálatos útravalói vannak az embernek, a kietlen táj is átszínesül, nincs az az zord túlvilági út, melyet ne tenne széppé.
De töltekezz még sokáig itt, befogadóképességed, látom, végtelen! Érted érdemes szépnek lennie a világnak!
Szeretettel: wryan