Nézem a vízben gondtalanul
lubickoló gyerekeket,
Oly szelíd, síma e tó,
s nem is gondolnám,
hogy hány életet elrabló.
Mikor meghallottam
halálod hírét,
Nem tutam elhinni,
hisz már tudtál úszni.
Kedves, szófogadó voltál,
mindig csak örömet okoztál.
S ott álltunk mind,
kik szerettünk Téged,
s tanulság lett számunkra életed.
Szemünkben könny,
szívünkben fájdalom,
nyugodj békében,
kedves tanítványom.
3 hozzászólás
úristen…..ez nagyon szomorú….nehéz az ilyenről beszélni, írni… nem is kötnék bele a versbe….:)
Ezt már régebben írtam, most került elő. Az akkor ézett fájdalom ezt hozta ki belőlem. Szörnyű volt….
Gyönyörű, és sírásig megható. Alkoss még sok szépet, s kívánom, hogy boldogabbat!