Szerettelek.
Nagyon szerettelek.
Érzéseim egy nap alatt űzött vadak lettek.
S bolyonganak még most is,
nyugodni nem tudnak,
fájdalmak sodrában a part felé kínlódnak.
Ostorom bőrszíját magamon elvertem,
elkövetett hibáimért magamat bűntettem.
Nem vagyok én szent,
nem vagyok egy angyal,
de hogy megtartsalak Téged,
változni akartam!
Mutatja a példa,
mindez nem sikerült,
már más utakat járunk,
de nem együtt, egyedül.
3 hozzászólás
Érdekes, és szerintem tipikus mindennapi a téma, amely a Te feldolgozásodban fontos segítség lehet azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Tetszik, hogy nem kényszeríted magad korlátokba, szabadnak érzem a verseid. Gratulálok!
Köszönöm, Jodie! Köszönöm…
Kedves Kicsi Kavics,
Voltak nagyon jo kepeid ebben a versben, kedvencem:
"Ostorom bőrszíját magamon elvertem,
elkövetett hibáimért magamat bűntettem"
bűntettem – ezt rövid ü-vel szantad igaz? Mert igy is ertelmes a szo, csak nem az amit mondani akarsz, igy egy fönev, de Te az igere gondoltal szerintem.
A vegere kicsit ellaposodik ez az iras, ezt sajnalom valahol, mert olyan nagy intenzitassal indult. Szerintem fontos, hogy a lezaras is valahol erös legyen, mert akkor marad meg az emberben.
H.