pálcát
akarok
törni
magamon
kívül
valaki
felett
kijelölök
erre
egy
helyet
ahol
ezt
könny(elm)ű
szívvel
lehet
ne
higgyetek
könyörtelennek
emiatt
csak
vagyok
sokunkban
aki
társadalmának
hiedelmeiben
ragadt
ne
essetek
bele
abba
a
verembe
amit
nem
magatoknak
ástok
barmok
módjára
velem együtt
járomba
jártok
magányosan
keresem
a
bűnbakot
biztosra
veszem
hogy
találomra
tucattal
kapok
Édes
jó
Istenem,
te
vagy
az,
aki
e
hálátlan
szerepre
azonnal
önként
jelentkezett.
Arra
kérlek,
kösd
lelkemre,
hogy minek?
Legyen ez a végítélet,
amikor az ember
a Valót bünteti,
mert a Szeretet
ezt sohasem teszi.
8 hozzászólás
Kedves efersz!
Megfogott a cím!
…és nagyon,jó gondolatokat találtam mögötte!
Tanácsokat…
Különösen ÉDES JÓ iSTENEM…ez a rész remek!
Egyok a legjobb írásod…nagyon sokat mond´´o tartalma miatt!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Most is köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon érdekes, szívbe markoló ez a rendhagyó versed. Még sokáig kell emésztenem, ezért egyelőre nem írok többet.
Élmény volt, köszönöm!
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Érdekes formába öntötted a mondanivaló4 gondolom, nem véletlenül: így szavanként, amelyek koppanva hullanak, mint vödör mélyén a kemény sár, jobban átjön. Tényleg jobban átjön, az ember kénytelen figyelni minden egyes szóra. De, mivel az egyes, külön koppanó szavakat összeköti a gondolati szövedék, egységes egésszé válik a mű! Gratulálok ehhez a bravúrhoz! Szeretettel ölellek: én
Kedves Bödön!
Nem véletlenül. Azt akartam, hogy bugyogjon.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs !
Egyedi versforma, minden egyes szavad "üt" mégis a vers végén egységet alkot.
Még olvasgatom kicsit…
Gratulálok, szeretettel : Zsu
Kedves Zsu!
Örömmel láttalak.
🙂
Szeretettwl: Szabolcs