Elméjét megmérgezték,
Tátongó lyuk a szívén,
Nincs helye a földszínén.
Eltörött szárnyakkal,
Fájdalmas szavakkal.
Magányban, csendben, halkan,
Egy őrjöngő bukott angyal.
Több esélyt nem kérhet,
De új remény fényében élhet,
Még szenvednie kell,
Csak a múltja kíséri el.
Eső mosta arccal,
Törött pengéjű karddal.
Magányban, csendben, halkan,
Egy őrjöngő bukott angyal.
4 hozzászólás
Drámai. Sokan vagyunk ilyenek, a fél társadalom ilyen, legfeljebb nem tudjuk. A lényegre törő szókimondás, az erős szavak nagy megjelenítőerőt eredményeznek.
Üdv: Attila
Köszönöm a véleményt. Ez volt az első jobban sikerült versem, 4 éve írtam.
Ma viszont meg írtam a Bukott angyal II. c. verset amit holnap teszek majd ki.
Üdv: Zelenka Richárd
Még sok-sok nagyszerű verset fogsz írni, Richárd.
Vannak benne ellentétek, például a két sor, amit refrénné emeltél, de mindenképp ígéretes a kezdet. Hosszú út áll még előtted. Sok sikert!
Üdv: Laca 🙂
Köszönöm. E vers mint említettem az előző kommentemben egy 4 éves versem és azóta sok verset írtam de csak töredéke van meg. Azért raktam ki ezt a verset elsőre, mert magamban elneveztem az "Első jelentősebb versnek".
Üdv: Zelenka Richárd (Árnyékhold)