Hogy csalónak nevezz, nem tűröm el.
Mintha valaha megköveztelek volna,
És sárral szennyeztem volna életed,
Mintha mindent ellopnék mi a tied,
Annyi fájdalmat hordozol homlokomra.
Bűnöm csak szótlan hallgatni tudásom
Míg varjúként keringsz fejem fölött,
Vagy félelemként szemeim mögött,
És szárnyad se, és szívedet se bántom,
De hogy csalónak nevezz, nem tűröm el.
3 hozzászólás
Remek, határozottságot sugalló versed szeretettel olvastam : Zsuzsa
Nagyon köszönöm!
Kedves Zsuzsa!
Igazad van, a haragos elmélkedésed soraival egyetértek. Tetszik a versed, először azért, mert a korabeli elődeink által használt formákat használod. Sokat jelent ez, az ölelkező rímeket én is kedvelem.
Egy ajánlatom lenne, gondold meg: A korabeli verseknél minden sort kötelező volt nagybetűvel kezdeni.
Ez már megváltozott annyiban módosult, hogy – akár a prózánál, csak a mondatok első betűit kell nagybetűkkel írni.
Tetszik a versed, szeretettel olvastam: Kata