Mikor azt hiszed, épp minden rendben,
a híg és olcsó illúzió szembeköp,
csak nézel szánalmas-meglepetten,
míg hamis tegnapod emlékét letörlöd.
Öklöd nyomán meghasad a tükör,
százezer darabra hullik szét az arcod,
néhány mondat csúnyán képen töröl,
s te másik feled is büszkén odatartod.
Mint elszabadult higanyrészecskék,
úgy gurulnak szerte gömbölyded álmaid,
üvölt a szél, az ég haragvó kék,
hiába a fedezék, rád szakad a híd.
Fuss vagy maradj, nem mozdul a lábad,
szívedben a félsz göbös gyökeret ereszt,
kezedben kendő, holnapod sápad,
s homlokodon virít egy újabb célkereszt.
2006. november 12.
3 hozzászólás
Jóó! Nagyon tetszett. Hatásos képek.
Nagyon jó. Nekem tetszett. 🙂
Sam, Mishu, köszönöm, örülök, hogy tetszett 🙂