Mint az idő örökkön szállni
meglelni végtelen éveket,
vágyni a messzeség partjait,
indulni, majd érni el veled,
s azzal mi remény eggyé válni.
Mit szomjadul érzel az örök
csendeknek magányán száll tovább
jövendőknek múltba hullt nyomán,
megértve letűnt idők szavát,
hol sejlenek megnémult ködök,
min a pillanat idegenül
szalad át, amin a tekintet
mereng századok hűs csendjein.
S e földön, hogy zordul az élet,
milliárdok közt vagy egyedül.
S tudd! Csak az lehet igaz barát,
ki nyomorúságban testvérül
születik valóságul neked,
akinek szíve tud emberül
szeretni, és benned testvért lát!
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
akinek szíve tud emberül "…
Egy csodás sor
Tulajdonképpen áthat jelentösége minden írásodon!
Keresed elöször magadban…látszik megtaláltad…
és másoknál is szeretnél rábukkanni!
Szeretnél olyan emberek közt élni,akik nem csak annak mondják
magukat,haném azok os!
Az öszinteség,megértés,szeretet,hit emberei…
Sajnos nagyon ritkán lelsz rájuk!
Nagyon szép gondolataidra gratulálok!
Szép estét:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s találtál benne olyat ami tetszett!
Mi van más fontosabb mint, hogy tudjunk emberül szeretni ha már embernek
születünk e földre!?
Meg kell lelni az élet célját, és mindent átható reményét, megértve milyen
célból kaptuk létünket, s a Teremtőnknek mi a célja velünk emberekkel kik
a képmásaiként szabadakaratot kaptunk.
A kérdés az, hogy e szabadakaratot, hogyan használjuk mint olyanok kik
képmásaiként kellene betöltenünk szerepünket a szeretet és szeretettség
reményében!?
Az életünk meghitt és boldog csak úgy, ha e szerepünket teljesen betöltjük
mi nem függhet attól, hogy kapunk e viszonzást emberektől.
A lényeg, hogy a mi szívünk tudjon igazán emberül szeretni mindenkor!
Köszönöm szépen, hogy írtál, s én írhattam Neked!
Üdvözlettel kívánva szépeket és reményteli napokat!
Zoltán Kaposvárról 🙂