A ma reggeli sétámon
megláttam egy kis fakarót,
beleverték azt a földbe
rajta lógott egy darab drót.
Minek áll ott az a karó
körülötte sehol semmi,
a kis drót a földhöz köti
nem tud sehova elmenni.
Elgondolkodtam magamban
milyen lehet az élete,
itt mindig csak egyedül van
nem beszélget senki vele.
Néha egy kis madár rászáll
és rajta hagyja a nyomát,
sokan elmennek mellette
nem kérdi senki fájdalmát.
Fejbe verték akkor nagyon
amikor ide kitették.
kicsit szétrepedt a feje
de rossz bögrével befedték
Első feladata az volt
egy kutyát hozzá kötötték,
ha egy kicsit is megmozdult
már rögtön fejbe ütötték.
A kutyával jól megvoltak
szorgalmasan locsolgatta,
a vége csak az lett neki
hogy nem is volt már fa szaga.
És a karó karó maradt
sok-sok évet állva kibírt,
úgy látszik ma nagyon örül
mert ma kapott egy örömhírt:
Bekerítenek itt mindent
lesz mellette sok más karó,
nem lesz ő az egyedüli
a környékben orrfacsaró.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Oly szeretettel írsz a karóról is, érzékeny lelked versedben is megmutatkozik. Ez nem baj, én kedvelem!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ma reggel is voltam sétálni, de először a karó észre sem akrt venni, de amikor megkérdeztem, mi a baja, miért gurut be olyan gyorsan, akkor röviden elbeszélgettünk egymással. Modtam neki, holnap is nézzen be, vannak a Neten is még érző emberek. Most alig várom a holnap reggelt, kiváncsi vagyok, ugyan mit mond, majd ha meglát.
Biztossan örülni fog, mint én is. Köszönöm az ő nevében is, hogy meglátogattad, és
üdv Tóni