mintha ezer éve itthon lennél…
Csak ülj le – mint szokás –
olyan tudattal, mikor napra-nap
dolgod rendben tetted, mikor kell már
testnek, léleknek az érdemelt nyugvás.
Csak ülj le és hulljon le rólad
az udvarias pompa, úgy szólj hozzám,
mintha ezer éve velem élnél,
mert az enyhülést vágyó szavak
felengedik a test fáradt feszülését,
a lélek görcseit.
Mondd el az első percet,
s mit még megélni remélsz,
oly természetesen, miként benned is
örök törvény szerint lüktet a vér,
és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját…
Csak nyíltsággal birtokolsz bizalmat,
s bizalmad rá a tét – ha becsülöd
magad ennyire -, a tisztelet a másiké…
Csak ülj le velem szemben
s beszélj, beszélj…
31 hozzászólás
Kedves Vox!
Nagyon megfogott órásod!
Olyan kifejezö,bölcs,sokoldalú.
Éppen azt fejezi ki,ami ma olyan ritkaság:az öszinteséget!
Egyik sor a másik után szebbnél szebben fejezi ki ennek
szükséfeségét!
Ritká egy írás!
Elosmerésem!
Különösen tetszett,ezt sokszor átgondoltam:
"és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját…"…csodás!
Szeretettel:sailor
Szervusz sailor!
Fontos dolog az őszinteség. Ennek hiányában a másik embert teljesen másnak látjuk, mint amilyen valójában. Őszinteség hiányában még a saját identitásunkat is elveszíthetjük.
Köszönöm, hogy olvastál és értékelted ábrándos sóhajom.
Üdv: Vox
Elnézést!
írásod
szükségességét
akartam
Semmi gond 🙂 velem is előfordul, hogy mellé ütök a betűknek 🙂
Kedves Vox! Versed most is tetszik. De most egy kicsit vitáznék Veled. Azt írod: "színezni múltat, jelent vagy jövőt, annyi, mint gyalázni más megjárt, vagy készülő kálváriáját…” Nem tudom hogy érted? Mert sztem muszáj színezni, a "színezés" tartja életben az embert, színezés nélkül sivár pocsolya a múlt, élhetetlen a jelen, és kilátástalan a jövő. Mondd el pl. egy gyereknek színezés nélkül, milyen az élet! Hogy az élet kilátástalan nyűglődés, melynek végén a sír rideg borzalma vár. Ugye nem ezt mondod? DE gyerekek vagyunk mindannyian, s ha leülünk pihenni a nap végén, hadd színezzünk őszintén, belülről, hogy a másnapot tovább tudjuk csinálni! Üdv: én
Szervusz Bödön!
Örülök, hogy tetszett a vers. Talán kicsit túlbonyolítottad. Ha egy kezdődő kapcsolatra, friss ismeretségre gondolsz (bármilyen jellegű legyen) egyszerűbbé válik a mondanivalója. Inkább csak személyiség-lélektani megközelítés, nem elvárás, nem tanács… csupán – részemről – vágy, mert kevés az nyílt, őszinte ember, szinte mindenki eljátszik valamilyen szerepet.
A lényegét pár szóban is ki lehet fejezni… legyél önmagad… szükségtelen a színjáték, a pompa, szükségtelen bárkit önmagadon túl elkápráztatni, megfelelni a vélt elvárásoknak, szükségtelen „jópofizni” ha éppen másként gondolod, csak azért, hogy a másik majdnem tökéletes embernek lásson.
folyt.
A gyerekekkel kapcsolatban nem vagyunk teljesen egy véleményen. Ha egy gyereknek „kiszínezed” az életet (teljesen gondtalanul, „búrában”, védő szárnyaid alatt a széltől is óvva nő fel, amikor kikerül ebbe a gyönyörű(nek vélt) nagybetűs Életbe, sorban fogják érni a csalódások, a döbbenetek, a „zuhanások” és ezt egyetlen szülő sem kívánja a gyerekének. Minden gyerek életében eljön az a pillanat, amikor a kérdéseire, az érdeklődésére őszinte választ kell(ene) adni, mert véleményem szerint éppen ez fogja életben tartani, úgy a múltat, a jelent, vagy a jövőt illetően. Meg kell ismernie a nehézségeket, a küzdelmeket, a „szürkeségeket” is, mert ezen a színpalettán ilyen is van. A gyerekek egyébként hat-nyolc éves korukig nagyon nyitottak, érdeklődők és időnként kegyetlenül őszinték, csak a környezet (legtöbbször a szülők) elnyomják ezt az „Isten adta képesség”üket.
folyt.
Miért ne tudhatná meg az a gyerek (amikor érdekli!) hogy az élet bizony sokszor és sokak számára kilátástalan nyűglődés (és csak tőle fog függeni, hogy ne nyűgnek, hanem ajándéknak, örömnek érezze) Miért nem tudhatja meg egy gyerek, amikor először szembesül a halállal, hogy bizony az élet vége a halál, mindenki számára. Sem szebbé színezni, sem borzasztóvá nem kell festeni. Mindig van középút, de a tényeket, a valóságot, (ha rideg, kegyetlen, vagy akár ha fényes és gondtalan) nem szabad(na) elferdíteni.
… és igen, gyerekek vagyunk kicsit mindannyian, ahogyan öregszünk, talán egyre jobban.  (nem térek ki erre bővebben, mert el sem férne ide most) … én ezt inkább pozitív életszemléletnek nevezném. Természetesen amikor leülsz egy stresszes, rohanós nyári nap végén egy hideg sörrel a kezedben, és átgondolod a napot, belülről, magadnak színezgessed egy kicsit, hogy a főnök megint rád testálta a munka dandárját (hogy a fene vinné el!)
Köszönöm, hogy itt jártál és megosztottad velem a gondolataid. A vers csupán egy kapcsolat – legyen gyerek, társ, barát – számomra fontos mozzanata. Ha van kölcsönös bizalom, nyíltság: a tisztelet a másiké.
Üdv: Vox
Kedves Vox!
Elolvastam tiszta vágyból fakadó, szépséges versedet, majd elolvastam újra. Szépségét a mozgató vágy tisztaságában látom – őszinteséget, nyíltságot teremteni, kapcsolatot teremteni és azt élettel tölteni meg, barátnak lenni, barátságot bírni, benne oázisra lelni.
Csak a megfáradt ember tudhatja, milyen az igazi felüdülés, amikor felenged a test feszülése és a lélek görcsei. Talán kicsit másképp olvastam a versedet, mint ahogy te a papírra gondoltad, de velem így olvastatta magát. 🙂
Laca
Szervusz Laca!
Jól olvastad. Át tudod érezni mit is akarok kifejezni egy-egy gondolatommal, még ha nem is mindig tudom ezt jól és jó formába öntve leírni. Megtaláltad a helyes szót: „felüdülés”.
Valóban oázis, felüdülés egy nyílt, őszinte beszélgetés.
Köszönöm Laca!
Üdv: Vox
Szia Vox! Azt hiszem kicsit félreértettem. A "színezés" szó vitt el. Kapcsolatainkban tényleg az őszinteség a legfontosabb, érthető, ha erre vágysz! De azt hiszem, egy őszinte kapcsolatban is – lett légyen az bármilyen jellegű – jelen van, jelen lehet a pozitív és a negatív életszemlélet egyaránt. Én a pozitívre értettem azt, hogy színezés. Ülsz pl. egy jó-baráttal ("ki letép majd te liliomvirág" -Faludi-Villon), mondom, ültök kettecskén, beszélgettek, borozgattok. Egyszerre csak azt mondja a jó-barát: de kár, hogy félig üres a poharam, mert nincs több borunk. Mondhatná így is: milyen jó, hogy még félig tele van a poharam, nem is kell ma már több. Erre értettem a "színezést" 🙂 , 🙂 Üdv én
Ja! A gyerekekkel kapcsolatosan. Én hirtelenjében egy két éves gyerekre gondoltam. Neki még tényleg olyan mese kell, aminek jó a vége. Megmenekül Piroska, és a nagymamát se falja fel csúf, gonosz, falánk fekete farkas…. 🙂 Holott persze az élet nem ilyen. Az életben persze mindkettőt felfalja! 🙂
A kétéves gyerekek nagyon gyorsan felnőnek. Az Andersen és Grimm mesék horrorisztikus történetei is az életre nevelik őket 🙂 Még Benedek Elekéi is, az égig érő fával 🙂 Tudják csak, hogy vannak az életben vasorrú bábák, gonosz mostohák, és vérszomjas farkasok is! 🙂 (A fehér lovon járó királyfiak meg egyre ritkábbak, talán már csak a mesékben léteznek)
A kétéves gyerekek nagyon gyorsan felnőnek. Az Andersen és Grimm mesék horrorisztikus történetei is az életre nevelik őket 🙂 Még Benedek Elekéi is, az égig érő fával 🙂 Tudják csak, hogy vannak az életben vasorrú banyák (boszorkányok) gonosz mostohák, és vérszomjas farkasok is! 🙂 (A fehér lovon járó királyfiak meg egyre ritkábbak, talán már csak a mesékben léteznek)
Nem könnyű megnyílni, csak ha érdemes rá az illető. Akkor viszont felemelő érzés tud lenni.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Valóban így van. Felemelő érzés egy olyan emberrel beszélgetni, akivel kölcsönös a bizalom.
Köszönöm, hogy jártál itt, olvastál.
Vox
Csodálatosan, kristálytisztán fejezed ki a gondolataidat. Csak így érdemes, őszintén, nyíltan, a másik szemébe nézve. Hiszen, van mondandók mindig, csak önmagunkat ne csapjuk be, és akit szeretünk.
Janó
Kedves Janó!
Egyetértek. 🙂 Csak így érdemes.
Köszönöm, hogy olvastál.
Vox
Kedves Vox!
Az őszinteség erény, és jó, ha a birtokában vagyunk.
Csodálatosan szép vers.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvastál, hogy te is így látod, így érzed.
Vox
Kedves vox!
Csak is így lehet és csak is íhy szabad őszintén és nyíltan.
Nagyonnjó a vers , tetszett.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Kedves Zsu!
Így kellene mindig. Őszintén, nyíltan.
Köszönöm, hogy olvastál.
Vox
Milyen kevésszer élünk át ilyen beszélgetést, ami nyílt és őszinte. Kiszínezett történeteket hallunk és néhanap magunk is kiszínezzük a múlt emlékeit. Miért tesszük ezt? Nem tudom. De azt tudom, hogy elnyerte tetszésemet versed minden sora, mert nyílt és őszinte és nem mézes-mázos.
Szeretettel gratulálok hozzá! Melinda
Kedves Melinda!
Az igazság mindig kiderül… nincs értelme szebbnek, jobbnak láttatni magunkat, mint amilyenek vagyunk.
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy elnyerte a tetszésed.
Vox
Kedves Vox!
Elolvastam az összes ide feltett versedet, bár a blogodról is ismerek néhányat. Többet kellene írnod! Többet kellene publikálnod, még akkor is, ha azt mondod, nem tartod költőnek magadat. Senki sem tartja annak, vagy az lesz valaki, vagy nem. A többség nem. Mert nem találja a megfelelő szavakat, a megfelelő sorrendet. Ez rólad nem mondható el. Ismersz, tudod, nem udvariaskodni akarok.
Van egy vonala verseidnek, mely ritka, őszinték, mérhetetlen természetességgel futnak a gondolatok, melyeket az érdekes költői képek erősítenek vagy ellenpontoznak. Nem szép (nem szépelgő!) verseket írsz, hanem kíméletlenül őszinte, emberi verseket.
Nem a Parnasszus számít, hanem a pillanat olvasás közben, amikor az ember lekapja kalapját, és azt mondja, hm…, ez igen!
Joc
Kedves Joc!
Nehezen találok szavakat. Az elmúlt 20 évben még senki nem méltatta így a "munkásságom."
(Bevallom töredelmesen, hogy csordogálnak a könnyeim, egészen a klaviatúráig…)
Nem vagyok költő. .. de sokszor késztetést érzek, hogy leírjam ami belülről feszít.
A nyíltságom, az őszinteségem inkább hátrányt jelentett az életben, mint bármilyen előnyt. Nem szeretik az emberek ezt a kíméletlen őszinteséget, ami az értékrendem része. Egy ilyen pillanat "szülte" ezt a versem. Szeretem, mert ilyen vagyok. Megmondós. 🙂 Sokszor kell(ene) szépíteni a dolgokat, de akkor a tisztelet csorbát szenved. (Ki döntheti el, hogy mi lenne a helyes!?) Szeretet/tisztelet nélkül nem működő képesek az emberi kapcsolatok. (Csak ideig-óráig.)
Köszönöm, hogy lekaptad a kalapod a versem, az érzés, a gondolat előtt. Az írásaid ismerve, nem áll tőled távol a hasonló mentalitás.
Köszönöm a véleményed, hozzászólásod
Vox
Kedves Vox!
Én sem vagyok már mai gyerek, de úgy gondolom, a te utad helyes, a következetes nyíltság, a kendőzetlen őszinteség az, amely előre viszi az embert. Azt is tudom, ezt sokan nem szeretik, egyszerűbb hazudozni, szépelegni, takargatni, mellébeszélni, ezért írom én gyakran, hogy a szívecskés szmájlik világa szemfényvesztés, mely sehová sem vezet.
Örülök a könnyeidnek, remélem, lemossák, amit kell. És természetesen megemelem kalapomat előtted, továbbra is. Ha rosszat írsz, azt pedig szemedbe mondom.
Úgyhogy hajrá! Írj, egyenesen, őszintén, ne kímélj senkit, mert a vállveregetés semmit sem ér!
Én szurkolok neked!
Joc
Fenomenális érzésben volt részem. Törölgetem a szemem és mosoly húzódik szélesre a ráncaim között. 🙂 Engem az őszinteségem soha nem vitt előbbre. Sértődősek az emberek. 🙂 Az igaz szót nehezen viselik.
S, hogy igazam van-e, vagy nincs érvekkel nem támasztják alá általában.
(Nem igazán tudtam eldönteni soha, hogy én állok a rácson kívül, vagy mindenki más)
A szívecskés szmájlik, a teccik lájkok olyan, mint a Gazdálkodj okosan. 🙂 Semmi érdemi jelentősége. Játék. Jelenlét… vagy még annyi sem.
Őszinte kritikáid, véleményed előre is köszönettel veszem (bár mostanában nem lesz sok időm tintába mártani a tollam)
Vox
Így kellene. Bár nem tudom, emberek között lehetséges-e. De lehet célkitűzés, és lehet közelíteni hozzá. És akkor jó úton járunk, gondolom.
El kell(ett) kezdeni.
Köszönjük az őszinte, mély, és jó verset. Üdvözlettel ÁE
Kedves Vox!
Jó, hogy nem elsőként olvastam, mert bizony félreértettem volna, mert nekem az, hogy ne feledd színezni, gyalázni, azt jelenti, hogy tegye ezt, ami épp az ellenkezője az őszinteségnek, hiszen kiszínezi, eltúlozza a dolgokat. Az olvasók, valamint a Te hozzászólásod szerint a vágyad a nyílt őszinteség. Alapvetően egyetértek vele, de tény, hogy az ember kiszolgáltatja magát. Sajnos én hajlamos vagyok rá. A bölcs ember annyit mond el, amennyi valóban fontos és célszerű, de nem teszi ki a lelkét az asztalra. Én nem tartozom a bölcsek közé.
Szeretettel: Rita