Betüfalai között
magányról súgnak
a szavak,
bár szelídnek látszik
de benne titokban
már gyűlnek a vadak,
és lángoló szavak
tőrnek elő
a szív ketrece kitárul,
szerelmes árnyak
szabadon szállnak
s az átkozott bánat
bennem végleg elárvul.
Csak gyűlnek a sorok
a fehér papíron táncra kelnek,
mintha angyal szárnyak karcolnák,
vagy isteni kórus énekelne.
Csillag közt jár
kinek szemébe bámul,
felhőt csókol mint könnyű lég
ki megkapta mi lelkébe fér
az mohon, mint éhes koldus
csak nézi a lapot, és kérne még.
…..és a rímek cseppjei,
mint vér buggyan elő,
a sorvégek összecsengenek
képet formál, keretbe fogja
ahogy álmot sző át a lét
lázadnak bennem az égi tengerek.
De Napot rajzolok szavakból,
süssön a gond-felhőkön át,
hogy ne halljam soha többet
a felsikító bánat jajszavát.
Zöld mezőket hímezek
fehér papírra,
kottázom madarak dalát,
s szívemben nyugodt mosollyal
várom, a csendes éjszakát.
7 hozzászólás
Ó, de szép ez a vers, kedves József!
Szelíden átjárja az olvasó lelkét…
Kellemes dallama van!
Köszönöm, hogy olvashattam..
Szeretettel: gleam
Köszönöm a kedves szavaidat, és nagyon örülök ha tetszett.
Üdv: József
Kedevs szhemi!
Nagyon tetszett!
K
Különösen ez a rész:
"De Napot rajzolok szavakból,
süssön a gond-felhőkön át,
hogy ne halljam soha többet
a felsikító bánat jajszavát."
Gratulálok:sailor
Szép estét
Köszönöm, hogy olvastad, és örülök ha tetszett.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Igen! Írj tovább, mert csak gy érdemes! Szépek a verseid!
Szeretettel: panka
Köszönöm Panka!
Szeretettel: szemi