rajta teher.
Nem kicsi, és nem kevés.
Elege volt, s egyben mindenre kész…
Épp abba a Kertbe igyekezett,
hol Ádám és Éva vétkezett.
A Tudás Fáját kereste,
hogy megfejtse
mit cipel, vállain,
miért a fájdalom, s kín…
Ott állt a Kert előtt.
Éppen csak nekidőlt,
s nyikordult a rozsdás kertkapu…
(hátán sajgott az irdatlan batyu)
Belép.
Ott a Fa! … megy közelébb…
A sárga fűben ványadt sikló lapul.
…egy falevél csöndben lehull…
Terhét ledobva nyúl a Gyümölcsért felszabadultan, lazán…
….de csak almacsutka volt a Fán…
8 hozzászólás
Jó a versed, tetszik. Az almacsutka meg kiemelkedő. 🙂 Grat!
Kedves Gyömbér!
Eredeti feldolgozása a Tudás Fájáról való evésnek. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nekem bejött.
A csattanójával meg nem hinném hogy sokan írtak ilyet. Új.
🙂
Köszöszet Mindenkinek! :)))
Aranyos ez a fanyar humor
a lerágott csutkával, ami persze
sajnos nagyon is valós ebben a világban
Szirom
Hát, ehhez már nem tudok mit szólni! 🙂 Nem hiába vagy a kedvenceim közt! :)) A téma megközelítése, a forma, a rímek, a humor! Gratula! Poppy
Kedves Poppy és szirom! Köszönöm a dicsérő szavakat! 🙂
Gy.
Régen írtad, most hozzám jött, csak úgy, véletlenül.
Érdekes és jó a vers, én ahogy olvastam, különösen a végén
egy jót nevettem. Jól megírt versedhez szeretettel gratulálok:
Finta Kata