Az örömlányok
zárdába térnek,
és papoké lesz
a nyilvánosház,
amit prédikálsz,
arra jól vigyázz.
Böjtölj, lakomázz.
Hórusz-légcsavar,
nehéz a szülés,
meghalunk hamar.
Megnyugtat, zavar.
Híveid ívek,
peganozitív.
Hogy megmaradsz-e
átutazónak,
az már relatív.
Ha eltávoztál,
de visszatértél,
na, ez kreatív.
Ha jelen-múltad
jövőd elmulaszt,
átkot szór reád,
nem pedig vigaszt.
Vagy éppenséggel
jövőd-jelened
hátrafordított
tekintetedben
égbolt gyökered.
Nincsen sóbálvány,
és ha bekapcsol
az ízekre tört
vétlen gyermekkor,
amit átéltél,
hogy egyfolytában
csak bajt okozol.
Te tudd, mit értél,
s ha szembenézel
sérelmeiddel,
saját magadhoz
híven változol.
Legyél a bolond
– nem a megőrült –,
aki mestere
őrültségének.
Az őrült őrjöng,
hiszen nem látja,
hogy a bolondok
boldogan élnek.
6 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Elmélkedésed egyéni,ötletes gondolatokkal tele
Különösen tetszett a befejezés,ahol írod,hogy
´legyél a bolond´
"Az őrült őrjöng,
hiszen nem látja,
hogy a bolondok
boldogan élnek."…nagyn is igaz!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Köszönöm most is, és mindig.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! Nagyon csavarintos tényleg! És jól pörög. Klassz laza ez is! Üdv: én
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy részt vettél a laza pörgésben.
Üdvözletem!
Zseniális!
Nem tudok mást mondani rá.
Kedves Edit!
Isten fizesse meg.
Szeretettel: Szabolcs