az érzései szabják meg az irányt
az egyik nyíltan kitör,
a másik sokáig a mélyben lapul,
néha azt hiszed, hogy te
vagy az a mesebeli király
de akkor jön valaki és mondja:
„Te lent voltál és maradsz most is alul.”
Évek elmúltak, míg újból elérted azt,
ami már egyszer voltál,
harcoltál, küzdöttél és örömmel láttad,
hogy sorsod jobbra fordul,
azt hitted, hogy a szorgalmad számít,
és még többet dolgoztál
és akkor jött valaki és mondta:
„Te lent voltál mindig és maradsz most is alul.”
A hosszú fájdalmas évek,
megtörték szíved és lelked akaratát,
hátad is meggörbült,
a lépted lassan halad,
végre mire elérted a
megérdemelt nyugalom határát
azt is megtanultad:
„Aki egy földönfutó volt, az mindig az is marad.”
Az egyik nap már aztán,
csak mereven nézel egy pontra,
Az ítélet: „Csekélyebb értékű” ’
s már el is pusztulhatsz,
És most már nem is kell,
hogy valaki azt mondja:
„Téged most letesznek,
és végleg lent is maradsz.
2 hozzászólás
A versedről az jut eszembe, hogy az utolsókból lesznek az elsők… Nem számít, ki mit gondol rólad, nem számít, hogy azt mondják: alul vagy, csakis az, hogy te mit gondolsz, s hogy tudsz-e felfelé nézni, és nem mindig a körülményeidre…
Üdv: Klári
Kedves Klári!
Én már annyir megszoktam itt lenn, hogy nem is szeretnék "fenn" lenni. Felnézni , igen feltudok, de ott lenni, nem. Azt hiszem, azt, hogy még mindig itt vagyok, azt legjobban annak is köszönhetem, hogy nem tudom tetetni magam, a diplomatikus viselkedésben egy nulla vagyok, és mindig is szám Volt a legnagyobb ellenségem, abban, hogy feljussak oda. De ha visszanézek, nem is bántam meg. Köszönöm a véleményedet és üdv Tóni