csend volt

csend volt
bár lehet
hogy csak bennem
az is lehet
csupán nem vett észre
ez a zajongó világ
amint egymás fülébe súgta
bánatát

nem vett észre
a hétköznap
elment mellettem
mint már annyiszor
annyi lehetőség és alkalom
amikor enyém volt a hatalom
a döntés hatalma
mit választok
merre megyek
átlépem-e a lehetet
és elérem-e a lehetetlent

csend volt
megrezdült valami
a sűrűsödő sötétben
és most nem féltem
nem úgy
mint valaha régen
amikor gyermekként éltem
és jártam a mesék
a csodák
és a rémítő lények
birtokát

mintha átnézne most rajtam
a monoton kattogó mutató
a ketyegő idő-kutató
keresve a megállni érdemest
a megőrizendőt
mit a feledéstől óvni kell
és félelem sem riaszt
és öröm sem háborít
engem most feledni lehet
átlépni
itt hagyni is akár
és nem lesz nagy a kár
hiszen értéktelen
ez az üres csend
ez a kifakult magány

csend volt…