2025. április 13., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Csillagszúró

    aLébBy 40 hozzászólás1446 megtekintés

    Látod-e, fények bújnak a fákon,
    szürke talárba ring a bokor,
    dérpuha csendbe fúl a világom,
    más ez a csend most, más ez a kor,

    ónszíne húzza földre a felhőt,
    rádnehezül ez a tompa ezüst,
    tört cserepekre jajszavú jel nőtt,
    ködpamacsokba olvad a füst,

    mégis a szépség ága-bogába
    ringat a dér tüllékszere, fagy,
    démoni renddel zárja magába
    büszke erődet, félni se hagy,

    észre se vetted, úgy leszel eggyé
    jégkoszorúkkal, lassan az est
    old ezer élű szikra-eleggyé,
    s föl, puha vásznán játszani fest.

    Share.

    40 hozzászólás

    4. Artúr on

      Drága barátom!
      Kedves Béla!

      Kifogytam én már a szóból, ha a verseidhez akarok hozzászólást írni. Azt azért szeretném, ha tudnád, hogy sosem csalódom, ha nálad akarok verset olvasni. Vagy megdöbbentesz, vagy elgondolkodtatsz, esetenként pedig elvarázsolsz a soraiddal. Most ez utóbbi történt.
      A kezdeti ritmus Petőfi Szeptember végén című versének ritmusára indul, de azután hamar átveszi egy másik ütem a sorok vezetését. Némi borongós hangulatot is érzek, nem csak álmélkodó varázslatot.
      Remek vers! Örülök, hogy olvashattam!

      • aLéb on

        Kedves Barátom, Artúr!
        Ennyi nekem éppen elég, amennyit itt írtál a versről 🙂 valóban, adóniszi játékokká lettek a sorok, kicsit elfegyelmezetlenkedtem :-). A vers hangulatát is jól érezted, most olyan szürke volt ez a dércsipke a fákon, ez nyomott le, pedig szeretem. Nagyon köszönöm, hogy olvasol, és hogy itthagyod a véleményed, megtisztelsz vele.
        aLéb

    7. Millali on

      Szia aLéb!

      Fülbemászó ritmusa arra késztet, hogy még-egyszer és még-egyszer olvassam el a versedet, pedig a kép amit a soraiddal festettél, már az első olvasásnál is kristálytisztán tündököl. Az itt-ott mélabús hangulat kikandikál a versből, mégis kedves, szerethető és varázslatos. A szó művészei, mint Te is, így aggatnak gyönyörű aranyruhákat, az egyébként hétköznapi jelenségekre.
      Gratulálok.

      Üdv:
      Millali

    8. Dobrosi Andrea on

      Kedves aLéb!

      Ha fölraksz egy verset, már érzem is a varázslatot. A címe miatt is idevonzott. Úgy lüktetnek soraid, hogy képtelenség csak egyszer elolvasni azt. Kicsit szürke, kicsit borongós, akár a tél, de nem reményvesztett. Szavaid úgy fonódnak egymásba, mint egy kellemesen édes és omlós sütemény hozzávalói keverednek el. Irtó jól bánsz velük, le a kalapom.

      Üdv,
      A.

    19. Horák Andrea Kankalin on

      Szia aLéb! 🙂
      Számlálatlanszor belemélyedtem a versbe, de az első költői kérdésre önmagamban mindig azt válaszoltam: "nem látom". (Dehogynem.)
      Homályba bújik minden, talán nem is akarok látni. Ugyanakkor kristálytisztán jelenik meg előttem az összes kép, és éppen ezért fájdalmas a húsba maróan is, hiszen "csillagokat szúr".
      Érdekes a ritmus. Az első két szakaszt gondtalanul kántáltam, a harmadik versszak a második sorban apró darabokra tört, nem is kicsit. Nem tudom mennyire volt ez szándékos (azt hiszem, nagyon-nagyon az volt), mindenesetre bennem tetszhalál-érzést keltett. Azért nem igazi halál, mert utána csodák születnek a festészet csodáival.
      Ilyesmiféle hatást keltett bennem a versed, legalábbis vázlatosan leírva. 🙂
      Nagyon szép! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • aLéb on

        Szia Kankalin!
        Örömmel látlak, azt is, hogy a versből most is nagyon sokat kiolvastál. Igen, a forma és a tartalom össsze kell függjön, a harmadik szakasz második sorával indult a törés :-). Köszönöm szépen, hogy olvastál és hogy én is olvashattam a gondolataidat.
        aLéb

    22. Kalina on

      Ez a vers tökéletesen illik a mai nap hangulatához: itt Szegeden dézsából öntik fentről az esőt, hideg van és sötét, bentről mégis kellemes 🙂 Tetszik, mint mindig, szokás szerint hömpölyögnek a szavak, és összeölelkeznek a rímekben.

      Szép napot!
      Kalina

    Leave A Reply