Ülsz és álmod gyertyalángja
fenyöágon lobog,
messze révedsz, a gömb állja
mit a szemed jajong . . .
. . . magányodban Karácsonyt sirsz,
reményed már ellhal?
Emelkedni talán nem birsz
sziklasúly vágyad alatt?
Elhunyon:
csillagok álmaid huzzák
porlón hullanak
végtelenbe sikló könnyekké zuzzák,
majd tovább vonulnak.
Elalszik a gyertya
óhajod sivár
lehul ' lábad elé
viaszba foly ' kábán
az áloméjszakád.
3 hozzászólás
Nem is tudom ! Érdekes vers, bár dallama, ritmusa, rimei elég rapszódikusak. olyan szaggatottnak tűnik, ami a lelki felindulásra utal. Mintha valakihez szólnál, de ez a valaki te magad lennél. Nem tudom jól érzem-e, de nekem akkor is tetszett.
Bár bennem ez a vers szomorú hangulatot kelt,nekem tetszett.
Ahogy a két Csillám c. versedet indítod, az valami csodálatos! Gyönyörű!!
Én sem bántásként mondom, sokkal inkább azért, hogy a költészeted még szebb és egészebb lehessen: a helyesírásra érdemesebb kicsit több figyelmet fordítani. Sokban tud segíteni a Word helyesírásellenőrzője, ha oda begépeled a verseket, segít észrevenni a hibákat.
Én csak gratulálni tudok ezekhez a mély és letisztult gondolatokhoz!