Ó ha az éveket adni – venni lehetne,
Tíz boldog ifjabb évért, húszat adnék cserébe.
Mit sem ér az élet úgy, ha szeretet nincsen,
S már remény sincs rá, hogy rám valaki szerelmesen tekintsen.
Lelkemet száz meg száz bú, bánat gond nyűge nyomja,
Hogy mi a helyes, a jó, azt nincs ki megmondja.
Jól tettem-e mindent eddigi életem során?
Hibáztam sokat? Vagy, hogy tűrtem oly’ soká?
Ki az ki lelkemet, mint a fuldoklót kimenti,
Szeretetre, szerelemre vágyó szívem megmelegíti?
Meddig tart még életem? Mekkora hát a keserűség pohara?
Fenékig kell-e ürítenem? Lehúz-e a gonoszság mocsara…
Mind megannyi fojtogató, torokszorító, meg nem válaszolt kérdés,
Elpusztítja-e szívem, lelkem végleg, mindez a sok kétség?
Tartogat-e még számomra jót a jövő, lesz-e még vígság,
Jöhet-e még pár boldog év, egy csipetnyi boldogság…
2 hozzászólás
Biztosan tartogat sok szépet , szívből kívánom is Neked.:-)
Selanne
Kedves Selanne! Köszönöm! Kedves vagy!!! 🙂
Szertettel: Rudy