Csodás mese,
tűzre való,
tündér benne
pajkos manó,
csatamezőn
repül a ló.
Ezen mezőn
nincsen csörte,
Mert az, ki
a borsot törte…
sudár szíve
egekbe szállt,
így háromszor
már túlélte
az én-halált.
Most csendben van.
Egy kör körte-
faág alatt
gyurmázgatja őt
pillanat.
Lelket lehel,
önt beléje,
hogy színtiszta
lét eszközként
elzenélje:
„Gerlemadár,
gerlemadár,
boldog ember
csak magával jár,
szívével
párra talál.
Bölcsességben
egyek lesznek,
megmutatják
gyermekeknek
csillagszemű
homlokukat,
s mosolyognak
nagyokat.”
Itt van egy hol volt,
hol nem volt, rá
harmatoznak
csepp aranykort.
Ég tükrében
ember hajó,
rajta tündér,
virgonc manó,
békepipa…
8 hozzászólás
Szia Szabolcs! (Remélem most nem keverem, mint az előbb!) Mintha már karácsony este lenne….s a fa alatt az ajándékok, amiket Te készítettél: tündér, manó, repülő ló, békepipa! Szeretettel olvastam, boldog várakozást! -én
Kedves Bödön!
Miért is kevernéd?
🙂
A meglátásod pedig nagyon jó, hiszen bármi, amit kapunk az ajándék, és, amit adunk az is. A minőségen persze azért lehet elmélkedni…
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Valóban csodás a meséd kedves Szabolcs!
A végén remek lett a "békepipa"
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Mondhatom, hogy nagyon jó elmélkedés a Csodás meséd…
További kellemes ünnepeket kívánok
Szeretettel: Lata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, és azt kívánom neked, hogy a SZERETET ÜNNEPE mindig veled maradjon.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Szép kis mese.Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz.
Szeretettel:Ági
Valami nagyon különlegeset írtál!
túlparti