Nem kell válasz,
Nem kell kérdés,
Nem kell óvás,
Nem kell féltés.
Nem kell sírás,
Nem kell bánat,
Nem kell jó szó,
Nem kell támasz.
Nem kell hit és nem kell remény,
Nem kell hogy éljek, s nem kell, hogy Te élj…
Dac
Szerző: Kicsi KavicsSzerző: Kicsi Kavics
6 hozzászólás
Ez tök jó! Mondjuk elég rossz téma, mert semmi továbbgondolási lehetőséget nem ad. Hát, remélem, nem akarsz ilyeneket írni nagy tételben
🙂 Köszönöm a véleményed! Pont ma gondolkodtam el azon, hogy fel merjem-e tölteni a többi versemet, mert a legtöbb ilyen “pozitív” témába hajlik:-)… Én a versírásban találtam meg azt a fórumot, ahol (leginkább) ki tudom adni (mostanában) a fájdalmakat, s ebből kifolyólag lesz inkább szomorúsággal teli az, amit csinálok, mintsem pozitív kicsengésű… Most mi legyen?!:-)
Ezek a verek éppúgy kellenek, mint a vidámak. “Együtt sírunk, együtt nevetünk.” Ez a vers is nagyon tetszik, a címe pedig nagyon találó.
Kedves Heather Bay és Scherika! Köszönöm a támogatást, a bíztatást! A verseket a tanácsotoknak megfelelően folyamtosan töltöm fel, s azt hiszem – ha már ilyen sokat “beszélek” arról, hogy negatív kicsengásű verseket írok – ideje papírra vetni megmosolyogtató gondolatokat is!:-) Köszönöm a vélemény(alkotás)t!:-)
Én nem vagyok sem kritikus, sem versíró, ezért én inkább a prózát választottam. Igaz, próbálkoztam versírással is, de érzem, hogy ezért nem lehetek bírálód. Verseid tetszettek, a témák és a hangulat is, ahogyan kifejezed a gondolataidat. Tudom, más a mai versírás, sok minden más, mint korábban, amikor én tanultam valamikor. Most olyat is olvashatok, ahol akár 10 szakasz egy mondat, az írói nem ismernek olyan fogalmakat, mint például mi az, hogy Mondat, a monmdat végén pontot (vagy egyéb írásjelet) teszünk, közben vessző és egyéb írásjel is létezik, vagy a mondat elején nagy betűt hsználunk.
Nálad ezek helyén vannak, azonban az igazi nagy költők szakaszokra bontották, szabályosan (ahogyan az meg vagyon írva)! De ezen a téren én sem vagyok egészen otthon, pedig édesapám gyönyörű, és irodalmilag szabályos verseket írt. Én sajnos, eme tehetségét nem örököltem tőle, ezért az én vers-próbálkozásaim isem bírnák el a kemény kritikát.
Azonban Neked érdemes folytatni az elkezdett munkát, mivel fiatal vagy, és igaznak tartom azt a régi mondást, hogy gyakorlat teszi a mestert! Mmint írtam, tetszenek a verseid, a gondolataid, a választott témák, és jó is elolvasni.
Kedves Kata!
Köszönöm soraid, jóleső érzés volt őket olvasni!
A bemutatkozásomban próbáltam megfogalmazni, miért is írok verseket(?)… Nekem ez (volt) az a szféra, ahol azt éreztem, szabad vagyok, nem kell megfelelni, nem kell szabályok szerint tenni, s amikor feltettem ide a verseim (ez volt az első szélesebb körű nyilvánosság előtt való megmérettetés), akkor egy ideig bántam a tettem. Úgy éreztem, már ezt az egy szféreát is elvesztettem, már egy kicsi szabadság sincs. Aztán sikerült ezen túllépni, szerencsére:-), s tovább írni. S ha valakinek szerzek szép perceket azon kívül, hogy én is kiadom magamból az örömöt-bánatot, az már jó!:-)
Neked is sok sikert kívánok az íráshoz!
Köszönettel: Kicsi Kavics