„Neked adom. Kell?”
És a kezembe nyomtad.
A fénytelen, apró pénzdarab
csak annyit jelentett,
hogy a kezedhez érhetek
(Az önzetlenség egy szőke lányka
kantáros kisnadrágban,
jobb kezében egy műanyag kislapát.
Egy fűszálat nyújt, mosolyog és elszalad.)
A tárcámba tettem,
ahol az aprópénz összeverődik,
és könnyedén mindig továbblép
(ha úgy tetszik, magamra hagy.)
A tárcámba tettem,
és pont úgy bujkált ott,
mint a többi pénz,
a többi zengő érc…
—
A mutatóujjammal szoktam sarokba lökni,
amikor fizetni kell,
néha bevásárlókocsik szájába nyomom,
(ők elfogadják)
aztán kiköpetem velük is.
Magammal hordom,
velem jön;
van, hogy rápillantok
(a kezedhez érek)
és aztán mosolygok magamon:
„mióta lettem én
ilyen szentimentális barom?”
—
A kezdetektől bármit aprópénzre váltok,
csak ez a kétkoronás van mindig velem
Nem tudom, mit kezdjek vele (átok.)
Mire váltsam, ha egyszer idegen?
8 hozzászólás
Háromszor olvastalak el. Nagyon tetszik. Egyéni, van egy sajátságos atmoszférája, amit most az előző verseidben is megtaláltam.
Nagy gratula!
Üdv. a.
…nem ér…nem ér, de mégis ott lapul a pénztárcában…
Tetszik a téma és a vers felépítése is…
Gratulálok!
Gy.
köszönöm mindkettőtöknek 🙂
Sajna tényleg nem sokra megyek vele… De azért jó, hogy van.
Nagyon tetszik a versed hangulata, a szégyenlősen megvallott érzelem, ami ahhoz a pénzdarabhoz köt…
Gratulálok: Colhicum
Kedves Misi!
Nem egészen értem a stílusodat, de ez a versed valahogy – mégis – megfogott. Olyan lazán potyogtatod a szavakat, ide-oda ugrálsz, csapkodsz, semmi forma, – akarom mondani: mégis ahány téma, annyiféle… néhol kicsit érthetetlen.
De gyakorlással biztosan megérlelődik benned, hogy milyen forma és stílus mellett tudsz megmaradni.
Szeretettel: Kata
Kedves Finta Kata!
Köszönöm az őszinte kritikát, remélem lesz még részem benne!
Nem szeretnék szemtelen vagy tiszteletlen lenni, ám muszáj kicsit megvédenem – ha nem is ezt a szöveget – magamat. Az írással kapcsolatban, ha van valami, amivel nincs problémám, az a forma. (Ha gondolod, megírom ugyanezt anakreoni tizenhatosokban, kizárólag a tizenkilencedik század második harmadának szókészletét használva. A stílus alatt sajnos nem tudom, mit értesz 🙁
Szerintem a szöveggel értelmi szempontból semmi probléma nincs. A mondatokban rendben van az alany-állítmány viszony, a szöveg szerkezetileg, és szintaktikailag tagolt, a központozás rendben van, az utalások érthetőek és egyértelműek a szövegen belül, a szövegen kívüli utalás pedig még jelezve is van. Ha valami elsőre nem világos, érdemes többször elolvasni, mert lehet, hogy némelyeknek kicsit elvont, de nem "érthetetlen". (amúgy szerintem ez a versem nyálas)
tisztelettel: misi
Írok ide egyet 🙂
az égen most se hold, se csillagok;
a sorok fölött szétárad a csend;
összefolynak most a versszakok,
a kötészet most pihen odabent…
feszes zakó a széktámlára dobva;
két lakkcipő fénylik – itt, meg ott;
nadrágzsebbe gyűrt félfamentes lapra
egy verset saját kezével nyomtatott:
„fél liter zacskós tej; két kifli;
marhamájkonzerv – ha van;
gyümölcsnek: alma vagy kiwi;
a gyógyszertárból receptre: Apydan”
Lám, a használhatatlan apróság is szép emlékké válhat.