Monitormezőn virt-babák szaladgálnak.
Hamis-sárga Naptól kapott ál-vitamin.
„Túltáplált” agyukkal arra képtelenek,
Hogy egyszer elgondolkodjanak valamin.
Hazátlan érzéssel, bezártan lebegve
A cyber-térbe eresztenek gyökeret.
Társas nagy magányukban játékprogrammal,
Vagy Photo-shoppal készítenek gyereket.
Kényelem. Előttük az egész világ, ám
Szörnyű halállal felér az áramszünet.
A „másik”, a valós ablakot bámulva
Úrrá lesz lassan az elvonási tünet.
Ha lerázná a megabitek fogságát.
Játékkonzolt a szemétbe dobná talán.
Nem létezne többé virtuális rabság!
Eszmélve, először végignézne magán.
25 hozzászólás
Szia!
Hát engem is megfertözött a virtuális világ… azért jó oldala is van nem is kevés. Mint mindenben itt is tudni kell a mértéket. Tetszett a versed!
Barátásggal Panka!
a mondandója tetszik, a vers nem. 🙂 olyan nem tudom megmondani milyen. lehet ezért nem írok sose kritikát a versekhez?!
Kedves alberth!
Amit ma reggel neked irtam, és mint ahogy Panka is irja, tudni kell a mértéket, Ez, mint mindenben az életben a legfontossab: A mérték!!! A probléma, csak az, hogy az emberi öntudat, sajnos naprol-napra elveszik, és vele eggyütt, a normális mennyiség meghatározó érzése is. Ez olyan mint az alkohol, csak veszélyesseb. És ami a legveszélyessebb benne, hogy a gyerekeknél teljessen elmosódik a határ, a virtuális és a valódi élet között, ezért történnek, ezek a, sajnos, ma már majdnem mindennapi megérthetettlen történetek.
A versed kitünöen elébünk varázsolja, ezt a"nem igazi valóságot", és aki benne él, az nem ismeri a saját gondolatait, hisz őneki a gondolatait előkészitve adja a virtuális világ. Nekem a versed, egy sikeres próbálkozása, a jövendö generáció legnagyobb problémájára.
üdv Toni
Kedves Artur!
Amivel szeretünk foglalkozni, azzal függőségbe kerülünk. A mi időnkben nem volt internet, de a mesekönyvolvasás és a foci meg a barátok ugyanúgy függőségben tartottak, mint a mai gyerekeket az internet. Ha ezeket eltiltották tőlem, nem volt nagyobb büntetés.
Jó verset írtál, elgondolkodtató és átélhető! Mindannyiunkat érint valamilyen módon.
Üdv.: Alberth
Bocsánat Artur!
Az alberth nevét irtam a tiéd helyett.
üdv Tono
Kispanka!
Köszönöm a véleményed. A vers egy csepp önkritika is. Elég sok időt töltök el a gép előtt. Mentségem is van. Naná! :DDD Jó dolgokra használom, azt hiszem. És legalább addíg sem pecázom, nem járok kocsmába, sem meccsre, meg ilyenek.
🙂
Szia Berill!
Csak bátran! Kritizálj! De majd ha találkozunk esetleg valamikor …
😀
Amúgy az a lényeg, hogy a mondanivaló tetszik neked.
Üdv.
Szia Toni!
Köszönöm szépen!
Nyugodtan keverj össze máskor is Alberttel. Megtiszteltetés nekem.
:-)))
Igen Albert! Igazad van! A különbség talán annyi, hogy mi annak idején azért rengeteg más dologra is szántunk időt. No, és a foci! Azt a szabad levegőn űztük. Nem PS2, vagy Xbox formájában.
Komoly és valódi gondok, amikről írsz.
… a mértéket tudni, valóban az a nem mindegy.
Tetszett ez a versed is. Örömmel jártam Nálad.
Nagyon jó gondolatok, komoly, erős tartalom, Artur. Tetszett a versed… modnom ezt itt, a cyber-térben :-)… még jó, hogy személyesen is ismerjük egymást 🙂
aLéb
Köszönöm szépen a véleményedet kedves Zsike!
Igen, Béla!
Az internet segített abban, hogy új ismerőseim legyenek, de az igazi az, amikor az ember személyesen is kezet rázhat a másikkal. Köszönöm!
A vers mondanivalója nagyon tetszik, igazán elgondolkodtató. Köszönöm, hogy olvashattam ilyen művet is.
Mély Tisztelettel: Judit
Köszönöm Judit!
A veszély állandóan jelen vagy, hogy valamiben túlzottan elmerülhetünk. Esetenként nem is baj, ha megismerjük a dolgok legmélyét, de jó, ha tudjuk, hogyan mászhatunk ki belőle.
🙂
Annyira, annyira…. de annyira. HUH!
artur, gratulálok!
Ezzel a épp csak kicsit cinikus, nem is, ébresztő verssel rá lehetne döbbenteni az embereket.
Hála az égnek: ez a vers is a virtuális hálón olvasható!!!
Bár nem hiszem, hogy aki ezen a helyen játszik, az fordítana efféle irodalomra időt! Pedig róla szól.
Köszönöm, hogy emlékeztettél, hogy mi ne legyek véletlenül se!
Üdv: Titusz
Köszönöm Titusz!
A veszélye mindig meg van minden jónak, hasznosnak, de csak akkor, ha túlzásba visszük.
Azért valljuk meg a témát én találtam ki amiből a párbaj is született.
De ügyesen átírtad a versszakokat.
Grat.Ngaboru
Igen Gábor! Aki olvasta a verspárbajt, az biztosan rájött. 🙂 Azokat a versszakokat, amiket én írom, a párbajokban, mindig felteszem külön versként is, némi fésülés után.
Köszönöm Gábor!
🙂
Szép volt tetszett
üdvözlettel
Hekáté
Köszönöm az olvasást!
Köszönöm a pontot is, bár számomra az olvasás és a hozzászólás sokkal többet ér.
🙂
Kedves Artur!
Az üres virtualitás, a piedesztára emelt celeb-lét : valós veszélyek. Igen, erről írni kell, legalább olyan jó verset, mint a Tied. Gratulálok.
Köszönöm János!
Szívesen használom a technikát, és élek a modern lehetőségekkel. Azonban nem felejtettem el a kirándulás okozta kellemes fáradságot, a személyes beszélgetések izgalmas varázsát, az élő színielőadások fantasztikus hangulatát, és a koncertek felejthetetlen élményeit.
Köszönöm János!
Szívesen használom a technikát, és élek a modern lehetőségekkel. Azonban nem felejtettem el a kirándulás okozta kellemes fáradtságot, a személyes beszélgetések izgalmas varázsát, az élő színielőadások fantasztikus hangulatát, és a koncertek felejthetetlen élményeit
Ez nagyon-nagyon-nagyon jó! 😀 Nem is ragozom tovább, tetszett és kész!
Egyik fiatal alkotótársunkkal párbajoztam itt az oldalon. A saját részemet újraírtam kicsit. Abból lett a vers.
Köszönöm szépen!