Der müde Fremdling ist verschwunden…
Der müde Fremdling ist verschwunden
Und hat dem Freunde Platz gemacht,
Der aus so vielen trüben Stunden
Ein treues Herz davongebracht.
Auf immer nun mit euch verbunden,
Von keinem Kummer mehr bewacht
Hat er sich wieder selbst gefunden,
Und manches, was er nicht gedacht.
Ein Jahr mit seinen bunten Wochen
Verstrich, wir wußten selbst nicht wie.
Und anders, als wir uns versprochen
Klang oft des Lebens Melodie.
Doch fester ward mit jedem Tage
Das liebe Band um unsern Strauß
Und immer lauter ward die Sage,
Ein Blinder Knabe wär im Haus.
Es wußte Eine von euch beiden
Gewiß, was an der Sage war.
Novalis
Eltűnt az elfáradt idegen
Eltűnt az elfáradt idegen
's helyet csinált egy barátnak,
ki abban a sok borús percben
egy hű szívet vett magának.
Őrözve szeretet zálogát,
a bánattól megszabadult,
újra megtalálva önmagát
és sok mást, mit nem is gondolt.
Egy év a színes heteivel
elmúlt, nem is tudtuk, hogyan,
és másképp hangzott ma már minden
mint az élet dalaiban.
Szűkebb lett a szalag naponta
a szerelem csokra körül,
's mindig hangosabb lett a monda,
vak gyerek a házon belül.
A kettő közül egyik tudta
mit jelenhet ez a monda.
Mucsi Antal
2 hozzászólás
Nagyon szép vers, kedves Tóni! Gratulálok!
Kedves Ida!
Ezt a verset az 1700-as évek végén írta Novalais. akit a valódi nevén Georg Philipp Friedrich Freiherr von Hardenberg- nek hívtak, és egész fialon meghalt, nem egésszen 29 évet élt. Megpróbáltam lefordítani úgy ahogy ő írta, egyszerő szavakkal, remélem sikerült.
Köszönöm, hogy olvastál, és a tetszésedet elnyerte.
üdv Tóni