Die Biene
Als Amor in den goldnen Zeiten
Verliebt in Schäferlustbarkeiten
Auf bunten Blumenfeldern lief,
Da stach den kleinsten von den Göttern
Ein Bienchen, das in Rosenblättern,
Wo es sonst Honig holte, schlief.
Durch diesen Stich ward Amor klüger.
Der unerschöpfliche Betrüger
Sann einer neuen Kriegslist nach:
Er lauscht in Rosen und Violen;
Und kam ein Mädchen sie zu holen,
Flog er als Bien heraus, und stach.
Gotthold Ephraim Lessing
A méh(e)
Mikor Ámor az arany korban
Szerelmes pásztoróra kórban
Tarka virágmezőn vonult,
Megcsípte a legkisebb bálvány
Egy méh, rózsakelyhében járván,
Hol mézgyűjtés helyett, aludt.
Csípéstől Ámor okosabb lett,
Mérhetetlen csaló, az mellett
Egy új hadicsel a csínyja:
Rózsában, violában alva;
's ha egy lány letépni akarja,
Kiszáll mint méh, és meg csípja.
Mucsi Antal
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon hangulatos, romantikus versikét hoztál. Talán ezúttal a nagyon hű szövegkövetés miatt nem lett olyan gördülékeny. Becsúszott szerintem néhány félreértés is. A többes Zeiten-t arany kornak fordítottad, de az aranykor (így egybeírva) mást juttat eszembe. Tarka virágos mezőn futott – így igaz, de a méhecske a rózsa kelyhében aludt (ahol különben mézgyűjtés végett tartózkodott), és az Istenek közül a legkisebb, azaz Ámor, oda nyúlt be, így kapott egy szúrást. Ámor csak összehozója egy pásztorórának, ami bizony nem egy kór, hanem nagy élvezet. A mérhetetlen csaló, bár szótárhű, ide talán nem illik, mert ő csak egy találékony kis összeboronáló. A csipja, sajnos, helytelen…
Kedves Tóni, ugye nem haragszol a kommentért, de ez nem sikerült most olyan jól…
Szeretettel: Dávid
Kedves Dávid!
Habár nem egyezek mindennel amit írtál, mégis köszönöm, hogy foglalkozol velem. Különben már Goethe is leírta: "Ha valaki azt mondja, hogy megcáfolt engem, elfelejti: csak szembeszegezett bizonyos véleményt az én véleményemmel; ettől ugyan el nem dőlt még semmi."
Mint itt is, bizonyos véleményeddel egyezek, de van amivel nem. A "bálvány" szónál elmaradt a végén a "t" és a méhecske a vers szerint nállam is a rózsáben aludt, és Ámort csípte meg. Ami a csípást jelenti, az égész magyar nyelvben mindenhol, méhcsípés, szúnyogcsípés, légycsipésrol irnak, igaz csipta, az csak egy vajdasági tájszólás, da valójában a csipés is fals, mert ezek mind szúrnak, nem csípnek. Én úgy tudtam eddig, a kos, a bika, a kecska, az döf, hogy egy méh döf, az még eddig nem hallottam, de holtig tanul az ember.
Mindenféleképpen köszönom szépen, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm válaszod. Bár a legkisebb Isten sem bálvány, azért a végéről hiányzó "t" miatt azt hittem, a méhet gondolod bálványnak… Így már a te méhecskéd is a rózsa kelyhében aludt, akár gyűjtött már mézet, akár nem. Csíp, szúr, mindegy, mindegyik használatos, ez kölcsönösen nem is kifogásoltuk. Igazad van, a "döf" méhecskére nem használatos, én csupán a humoros Schlusspoen kedvéért használtam, hiszen az egész versre a humor a jellemző. Én rózsába helyeztem őt, mert bár az eredeti violát is említ, de a virág letörése pillanatában Ámor, mint méhecske, nem lehet egyszerre két helyen, rózsában is, violában is. Ez Lessing téves fogalmazása, te hűségesen fordítottál. És akkor – megcsípi vagy megcsípja (így – egybeírva). S mivel igazad van, a "döfött" át lesz írva nálam is "szúrt"-ra.
Nagyon köszönöm még egyszer jogos észrevételeid. Goethe-nek igaza van, de ő már a 3. személy, aki a másik két személy valamelyike mellett már tud állást foglalni…
Üdv: Dávid
Felénk a megcsípja és megcsípi kifejezést is használják. Hiába, a mi anyanyelvünk végtelen…
Kedves Pipacs!
Minállunk is.
…apropo végtelen, Albert Einstein írt egy idézetet a végtelenségről…
Üdv Tóni
Kedves Dávid!
Lessing szerint a versben, Ámor mindig Ámor volt, sohasem azonos a Méh-hel, és mint Isten vagy Bálvány, lehet egyszerre két helyen is. A német ben a Götter jelzést használják, úgy Istenekre, mint Bálványokra is. De mivel a hitben csak egy Isten van, így hát e szónak nem kell a többesszám. A bálványoknak igen, mert a Göttern, az n-nel a végén, bálványokra vonatkozik. Különben Lessing versében sem gyűjtötte a mézet, mert ő is szó szerint azt írta: "Ahonnal egyébként a mézet hozta , aludt.
Tudod én jobban szeretem, és kedvelem, ha rólam velem diskurálnak, mint mások egyással, rólam. És ezt nagyon szépen is koszönöm neked, és remélem, ez így is marad.
Üdv Tóni