várja az egész család apraja és nagyja,
mert akkor van Usterban egy igazi
délvidéki magyar disznótoros vacsora.
Ez csak egy egyszerű szerény összejövetel
és eljöhet a család minden egyes tagja,
nincs itt öltöny sem estélyi ruha kényszer
mindenki úgy jön ahogy pénztárcája bírja.
Itt a hurka még hurka, és a kolbász kolbász
a pecsenyét sem kell a tányéron keresned,
savanyú káposztától te nem savanyodsz meg
mikor a kasszánál mindezt ki kell fizetned.
A jó magyar bor, itt fele annyiba kerül
első pohár pálinkát, köszöntésül kapod,
az uborka itt neked úgy ízlik mint otthon
a hosszú csárdásokat végig táncolhatod.
Fáradtan leülve jó vörös bort kortyolgatsz
nézed a vidáman ugráló gyereksereget,
eszedbe jut neked is a régi gyermekkorod
egy szép régi nótára könnybe lábad szemed.
Minden évben újra egy ismerős arcot látsz
egyszer egy évben úgy érzed ismét otthon vagy,
itt nem mindenki magyar, de szereti a magyart
a mindennapi rosszkedv ma este cserben hagy.
Itt nincs finomkodás csak egyszerű szeretet
nem a hivatásod, itt csak az ember számít,
ma este nem kell játszanod semmilyen szerepet
az ősmagyar emberi szeretet téged is elámít.
Van aki azt mondja, ezek egyszerű magyarok
igaz, mi nem tartozunk a felső tízezerhez,
azért még nem barbárok, de igazi magyarok,
ha másikakat látom, szívesen tartozok ezekhez.
Két bálban voltam az az utolsó időben
az egyikben a látszat a másikban az ember,
több mint negyven éve, csak azt az egyet kérdem
mért bántja külföldön a magyar, mindig a magyart.