DYLAN THOMAS: Főleg, amikor a szél októberben…

Főleg, amikor a szél októberben
fagyos ujjával bünteti hajam,
tűzön járok, miként a nap prédája,
árnyékrákként vetülök a földre,
a tengernél madárdalt hallgatva,
a nyarat egy vén holló siratja,
dolgos szívem remeg, amint beszél,
s szó-ár, mi belőle fakad, a vér.

Szavak tornyába zárva is látom
a horizonton miként kelnek át
szószátyár asszonyok, akár a fák,
sztár-utánzó suhancok a parkban
kiáltanak, s én velük kiáltok,
néhány tölgy-hang gyökerekből tör föl,
a büükkfahang jegyzeteket diktál,
s hallani a vizek titkos szavát.

Üvege mögött toronyóra üt,
körbe-körbe repked a mutató,
szavával bejelenti a reggelt,
s a szélkakas szélről tájékoztat.
A mező ábráit hadd fejtsem meg,
hisz mit tud, mindent tudni akarok,
az átkos tél áttör a lombokon,
s a holló vétkeit megtudhatom.

Főleg, mikor a szél októberben
(el kell mondanom az ősz varázsát,
Wales pók-nyelven szóló, hangos dombját)
vörös ökleivel tájat büntet,
szívtelen szavakat kell zengenem,
a szív már kiszáradt, csak őrültség
van helyén és zavaros, veszett vér…
Halld hát a sötét madáréneket.

EREDETI ANGOL SZÖVEG:

Especially when the October wind…

Especially when the October wind
With frosty fingers punishes my hair,
Caught by the crabbing sun I walk on fire
And cast a shadow crab upon the land,
By the sea's side, hearing the noise of birds,
Hearing the raven cough in winter sticks,
My busy heart who shudders as she talks
Sheds the syllabic blood and drains her words.

Shut, too, in a tower of words, I mark
On the horizon walking like the trees
The wordy shapes of women, and the rows
Of the star-gestured children in the park.
Some let me make you of the vowelled beeches,
Some of the oaken voices, from the roots
Of many a thorny shire tell you notes,
Some let me make you of the water's speeches.

Behind a post of ferns the wagging clock
Tells me the hour's word, the neural meaning
Flies on the shafted disk, declaims the morning
And tells the windy weather in the cock.
Some let me make you of the meadow's signs;
The signal grass that tells me all I know
Breaks with the wormy winter through the eye.
Some let me tell you of the raven's sins.

Especially when the October wind
(Some let me make you of autumnal spells,
The spider-tongued, and the loud hill of Wales)
With fists of turnips punishes the land,
Some let me make of you the heartless words.
The heart is drained that, spelling in the scurry
Of chemic blood, warned of the coming fury.
By the sea's side hear the dark-vowelled birds.

— Dylan Thomas