Egy arc, egy kéz
Mely oly sokat jelenthet
Végetért az első felvonás,
De a jövő a cél
Mi egy felé vezethet
S boldogság a végső állomás.
Múlt ébredt fel bennem?
Vagy a jövő ad zenét?
Nem tudom most mit is cselekedjek.
Nagyon gyorsan közeleg az alkony,
S addig sokat kell tenni még kezemnek.
Szeretni a természet legkisebb virágát,
Csodálni a fáknak nagy zöld koronáját,
Ölelni a világot egy kis gondolatban,
Őrizni az embert láncnál szorosabban.
2 hozzászólás
Szia Drága Barátom!
Tudod olvastam ezt a szép verset, és bizony úgy van ahogy írod!Én sokmindenre csak azután jöttem rá, amikor mind ezt a lehetőséget, a halál, megpróbálta kitépni a kezemből.Az utolsó sor, nagyon megfogott, de az egész vers, gyönyörű!
Szeretettel:Kriszti
Köszönöm. Mindig öröm ha elolvasod a verseimet és elmondod mit gondolsz.
Szia Samu