,törj ki
sablonokba hímzett rimekből
,száraz szavad izzad
,alélt fény árad
,elhal
ott…
…ott
,ott halsz
halkan
bizsergő humuszba
,szétzilált szavakba
esel árnyúl
holtan
,onnan hull
a szó
hervadó halomba
s meghal
átkozott nyelv
súlya alatt
,rá— fűzött cifra fájdalom
,könytelen
koporsó marad…
ébredj hát
,hült harmonika halgat
,míg
bánatomból
lealkuszok
egy szerelmet
,tovább
csak szédült zszavak
peregnek.
2 hozzászólás
kEDves Gyogyo
Nagyon tetszett a versed.Többször elolvastam, az írás jelek szerint!Erős, és kemény!
Gratulálok!
Szeretettel:Kriszti
Nagyon jó vers. De hát ezt már annyi versedhez odaírtam 🙂