Játszva daloló istenek
holt-egek palástja felett,
ruhátok szürke csönd-burok,
hol a szív tisztán andalog,
ajkatok nyomán fény pereg,
mely mint lehulló esőcsepp
vállaink ráncán megpihen,
mint édes, kék-gyöngy, úgy üzen
tavaszt a sírboltos szívbe:
maradj ember mindörökre…!
Égi áldás
By Sánta Zsolt
10 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Amit írtál tetszik!
Szeretettel:Selanne
"Égi" is, "áldás" is… tetszett nagyon…
Gratulálok!
Gy.
Nagyon szép, és jó is a vers, gratulálok.
De hol vagy milyen állapotban maradjon az ember mindörökre?
Üdv: Gergő
Köszönöm kedves mindnyájatoknak…!:-)
Kedves Szergely, egészen a sírig és azon túl is…
Örülök, hogy itt jártatok.
Üdvözlettel:
Zsolt
Ez egy jó vers, szép képekkel 🙂
barackvirág
Jó vagy! Tetszik.
Üdv. Wolf.
Köszönöm nektek, boldoggá tesz…!:-)
Kedves Zsolt!
Gratulálok tetszetős versedhez.
Üdv: Metal Koala
jó kis vesike gratulálok
Írótársad Blason
Köszönöm szépen…!:-)
Barátsággal:
Zsolt