Érzem, e percek lesznek számomra utolsóak,
Az ajándék, amit még a sors tartogat.
S ez lesz, a mai az utolsó nap,
Mert a fájdalom és rosszullét tovább nem tarthat.
Elmúlik az is, mint minden ami elkezdődött,
És az emlékek sora lassan felelevenítődött.
Milyen volt gyereknek lenni?
Nevetés vidámság helyett, sajnos csak veszekedést kapni.
Mindez, mit tapasztaltam, felemészt belülről,
Nem hagy boldognak lenni, s érzem: megöl!
Hogy lehetne túlélni? Magam se tudom már a pontos választ.
Csak azt, hogy e lét már teljesen kifáraszt.
Kiskorban tapasztaltam a szeretet hiányát,
És vártam, hogy elérjem a felnőttség határát.
Vágyaim, álmaim voltak, és vannak,
De a kudarcok miatt elérhetetlennek bizonyulnak.
Nem ért meg senki sem, emiatt a sok veszekedés,
Mert a többiekben nincs kreatív elképzelés.
Könnyebb nekik a másikat csúfolni, cikizni,
Mint önállóan valamit kitalálni, kreatívan gondolkodni.
Mindentől tiltottak, nem lehetett táncolnom, rajzolnom,
Pedig enélkül a vágyaimat elérni nem tudom.
Küzdenem kellett volna? Megpróbáltam.
De mások szemébe a rossz, a szemét én voltam.
Nem tudom tovább mit tehetnék,
És a veszélyek, kiabálások elől hova mehetnék?
Más mód nincs a túlélésre,
Kell valami, hogy újra erős lehessek, és készen álljak a győzelemre.
De ha lázadó vagyok, megbélyegeznek,
"Hé, mi lett veled, megváltoztál, rossz vagy", hangzanak felém az ilyen szövegek.
Kérem, valaki segítsen,
És ebből a helyzetből kimenekítsen.
Mondták már rám, "Hazug" vagyok, de épp ők hazudnak,
Ezek a szavak most is őszinték: a szívemből fakadnak.
5 hozzászólás
Nagyon szomorú ez a vers. Csak ne add fel, hinned kell, És a Világegyetem felel, mert a jó mindig kell, a rossz pedig csak terel. (bocsi) Csak azt akarom ezzel mondani, hogy csak kitartás, és eljön a jó, ha igazán hiszel benne. Csak higyj, igazán bizz, nem másban, önmagadban, mert mindig a jó győz, még ha ezt most nehéz is elhinni. Üdvözlettel Era
Köszi Era, semmi baj nincs velem, csak mostanában nagyon ki voltam borulva, és ezért lettek ilyen verseim ilyen szomorú gondolatokkal. Ami bánt, azt általában versben ki szoktam írni magamból. gondolom ez másnál is így van, aki verseket ír.
Köszönöm az üzenetet, neked is sok sikert kívánok:
Ági
Szia!
Nem tudom, kinek válaszoltál itt az írásod alatt, amikor a hozzászólásokat csak te láthatod, hiszen azt állítottad be. Még az sem tudja visszaolvasni, aki neked ír értékelést. Én sem látom, pedig szerkesztő vagyok.
:-)))
Most már megnyitottam a hozzászólások írhatóságát, így írhattok.
Véleményem szerint a témát prózában dolgozd fel. Kíméletlen őszintén magad iránt és súlyos tőmondatokkal, olyan nyersen és őszintén, hogy amikor már magad is szégyelled a saját vallomásodat elolvasni…
Nem tűri meg a téma a rébuszokat és a homályos utalásokat.
Nem tűrheted el az általánosítást.
Elsősorban önmagaddal szemben légy kegyetlen: őszinte és nyílt.
Ez csupán javaslat olvasás után, kagylólány.