Nézem a fényképét, kisfiús mosoly.
Pedig ott belül már régen haldokol…
Felette ott messze az űr tántorog,
alatta meg a mélység, mint tág torok…
Szíve ül hangtalan a semmi ágán,
ő pedig énekelget búsan, árván.
Szeretett volna játszani gazdagon,
de neki az élete volt a vagyon.
Szétosztotta és elherdálta magát.
Fiatalon lett egy megkopott kabát,
amelyet kettétört egy őrült vonat…
Koromsötét volt már a szívlenyomat.
Sok veréstől volt teste-lelke véres,
nyomorúságban mégsem csupán béres…
Most is ott ül némán a semmi ágán.
S a végtelenben összeér a vágány…
12 hozzászólás
Kedves Klára!
Nagyszerű József Attila-portrét rajzoltál a versedben. Tetszik.
Szeretettel: kati
Kedves Kati!
Ez a vers csak úgy kiszakadt belőlem tegnap, amikor az interneten megláttam egy képet József Attiláról.
Annyira sajnálom őt, olyan zseniális volt! Egyik ismerősöm azt kérdezte, hogy vajon akkor is ilyen nagy költő lett volna, ha nem megy át azokon a szenvedéseken, amelyeken át kellett mennie. Nem tudom. Talán jó költő lett volna, de így zseni volt.
Köszönöm, hogy tetszik a versem. 🙂
Szeretettel: Klári
Keedves Klári!
Ez csodaszép!
Fájóan,remek!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy nálam jártál és itt hagytad a szavaidat! 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Írtad, hogy József Attila képe ihlette meg. Jól sikerült ez az emlékezés. Gratulálok, nagyon tetszett. üdv hundido
Kedves hundido!
Köszönöm szépen a gratulációdat. Örülök, hogy tetszett. 🙂
Üdv: Klári
Csatlakozom az előttem szólókhoz! Szerintem is jó lett, kedves Klári!
Örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: gleam
Köszönöm kedves gleam! 🙂
Kedves Klári!
Ezzel a verseddel rendkívül hiteles képet festettél a nagy költőről. Így összefoglalni, ilyen tömören, úgy hogy mégis minden beleférjen, négy versszakba… a szavam is eláll. Nagyon ott van! És nagyon-nagyon tetszik.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm szépen kedves Ida! 🙂
Tisztelt Klára!
Fantasztikus ez a verse.
Bizony vannak olyan legedáink, akik lehet nem lettek volna ekkora óriások, ha az életük a körülményeik nem olyan amilyenek.
"Szíve ül hangtalan a semmi ágán,
ő pedig énekelget búsan, árván"
Különösen megragadta lelkem ez a két sor.
Tisztelettel: Alkonyi
Kedves Alkonyi!
Igazán megtisztel ezzel a véleményével, ami talán egy kissé túlzó is, de nekem mégis jólesik! 🙂
Üdvözlettel: Klára