Luis de Borges: Egy iránytű
Ami van, csak puszta szó: Minden jel szerint
sorokba róva. Éjeken és ha fent a Nap
dongó hang a végtelen, zajos áradat –
benne az új kaland, majd csend megint.
Ahogy Kártágó, Róma – elveszünk mi mind
és halnak szavak a bűnüs Bábel alatt.
Ha nézem magam – eltévedek, mint a vak:
rejtély vagyok, száz alak s nem értem a kínt.
Nevek mögött a semmi nincs megnevezve –
érzem, ma vonz az árny, hogy a kék egekre
égjek és legyek a fénylő mutatója.
Álmaim úgy peregnek, akár az óra
percei. Tenger és part összeér, amint
a határ tűnik el egy madár szárnyain.
és az eredeti:
Una brújula
Todas las cosas son palabras del
Idioma en que Alguien o Algo, noche y día.
Escribe esa infinita algarabía
Que es la historia del mundo. En su tropel
Pasan Cartago y Roma, yo, tú, él,
Mi vida que no entiendo, esta agonía
De ser enigma, azar, criptografía
Y toda la discordia de Babel.
Detrás del nombre hay lo que no se nombra;
Hoy he sentido gravitar su sombra
En esta aguja azul, lúcida y leve,
Que hacia el confín de un mar tiende su empeno,
Con algo de reloj visto en un sueno
Y algo de ave dormida que se mueve
3 hozzászólás
Nem ismerem az eredetit és el sem tudom olvasni. Viszont a te szonetted (fordításod) nagyon jó lett! Gratulálok!
Nagyon tetszett nekem is – dicsérni lehet, oly szép:)
Szia!
Szeretnék gratulálni a fordításodhoz, igazán szép és költői. De élnék egy kis kritikával is, ha megengeded: én az első versszakban némi tartalomvesztést érzékelek az eredetihez képest. Ugye a spanyolban a nyersfordítás így szól: „Minden dolog, ami létezik, szavai annak a Nyelvnek, amin Valaki vagy Valami, éjjel-nappal, írja azt a végtelen, zűrzavaros (szó)áradatot, ami maga a világtörténelem”. Szerintem egy laikus számára nem feltétlenül derül ki soraidból, miszerint „,dongó hang a végtelen, zajos áradat – / benne az új kaland, majd csend megint”, hogy itt a történelem folyásáról van szó. Igaz, hogy a második versszakban a történelmi hivatkozások miatt már sejlik, miről van szó, de én ennek visszaadását hiányolom az első versszakban, csak annyira, ahogy Borges ezt teszi. Ezt támasztja alá még egy észrevétel: a költő az Alguien és Algo szavakat nagybetűvel írja, szerintem nem véletlenül: talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az Alguien (Valaki) esetleg Istenre utal, az Algo (Valami) pedig egy erőre vagy magára az időre, aki / ami írja a történelem menetét. A fordításban ez a két szó semmilyen formában, semmilyen utalással sem jelenik meg, ezért érzek egy kis tartalomvesztést az eredetihez képest. Tény, hogy nehéz megválaszolni a kérdést, miszerint milyen mértékű költői szabadsággal élhet a fordító, nem tagadom. Illetve tudvalevő, hogy nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki Borgest fordít.
Mindamellett még egyszer gratulálok, mert önmagában nagyon szép és értékes a fordításod, antológiában a helye. Szívesen olvasom a fordításaidat és saját költeményeidet is, igazán irodalmi színvonalat képviselsz.
Köszönöm, ha elolvasod hozzászólásomat.
Üdv, ladis