Kaparj egy gilisztát nekem,
kettesben veled hadd egyem!
Nem kell más, csekély kérés ez,
de nékem nagyon értékes:
ha mást te nem hívsz azonnal,
s beéred jérce-fazonnal.
Kárálok érzéki hangon,
mint költő strófát a lanton:
Kaparjunk együtt kakasom,
nem bánom, csípd meg tarajom!
Terpesztek neked, petélj meg!
Megkaphatsz hamar eléred,
amit a vágyad most akar,
essünk hát rajta jó hamar!
Aztán majd tollam megrázom,
teljesült nekem nagy álmom
enyém a délceg kakas, ó!
Irigyel sok vén tyúkanyó
– aki a forró porban ül…
Bennem egy vágy forr legbelül;
tojjak egy nagy, csodás tojást,
betöltve minden álmodást.
Hiszen ha kikel, lesz csibém,
ez az én vágybéli bibém.
Szüksége lesz jó anyára,
hívom majd sárga darára:
koty-koty-koty, kárá', kitykiritty,
teremj itt gyorsan, mint a pinty!
……………
Kaparj egy gilisztát nekem,
azért hogy mindezt megtegyem!
Egy jérce fohásza
By alberth
2 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nos a gilisztát úgy kell kaparni, hogy veszünk egy ásót, és egy vizesföldű területen beleásunk a földbe és elkezdjük döngetni az ásót, a "gilinyok" azt hiszik eső van és előkászálódnak.
Bocsi, hogy ideírtam. de eszembe jutott 🙂
A versed humoros és tetszik :-)))
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Ezt a módszert bevallom, nem ismertem eddig. De mifelénk mostanában annyi eső esik, hogy magától kibújik a giliszta a földből. Tele van az utca brekkencsekkel, este vigyázni kell a sötétben, hogy el ne tapossuk őket, no meg a sok házas csigát.
Örülök, hogy olvastál és tetszik a vers. 🙂
Szeretettel: Alberth