Volt kedvese, akit azt hitte, szeret,
de sajnos nem tudta, mégis mennyire.
Hogy kiderítse, másik nőt keresett,
s egy kéjes éjjelen mindent feledett.
Amint odakint a hajnal közelgett,
kis agyában is derengeni kezdett,
hogy amit tett, arra nincs magyarázat,
érve nem elég, legfeljebb magának.
Sajnos nem maradt meg a reménye sem,
hogy hűtlenségéről nem tud kedvese.
Mivel nemes hölgye, kivel együtt hált,
levelet írt neki, segítség gyanánt.
Csak téged szeretlek, soha senki mást! –
bizonygatta a balga. – Ezt tudom már!
Ám a kedves szeme felnyílt e tettre,
S a csapodárt végleg lapátra tette.
6 hozzászólás
Ezek a szegény lapátra került fijjug.
Tetszik a versed!
Gratulálok. a.
Kedves antonius! A férfiszolidaritás beszél belőled:) Azért örülök, hogy tetszett a versem:)
Üdv: Borostyán
Hmm, ez most nekem nem jött be, lehet, hogy a fura megfogalmazása miatt, de nem érzem az igazi ihletet. Bocsánat.
Hanga
Kedves Hanga! Azért nem érzed, mert nem ihletből írtam… Versemet inkább egyfajta paródiának szántam…, bár nem igazán lehet nevetni rajta! Akinek-akiről szól, az érteni fogja (mivel régi tag itt az oldalon), bár már ez sem fontos, hiszen tényleg lapátra került:):)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Lehet, hogy engem még nem ért ilyen fajta csalódás, azért nevettem
a verseléseden.:):):) Nagyon képszerű az egész számomra, ahogy elképzelem, péklapáton repülni…:):):)
BUÉK!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
A helyzet cseppet sem volt olyan vidám, mint így olvasva. A csalódás fájdalmát nem feledteti semmi, legfeljebb enyhíti a péklapát:)
Üdv: Borostyán