szabadság csak tíz napig tartott,
elsőn, utolsón utaztam
és így csak nyolc napot voltam ott.
És e rövid idő alatt
kétezer kilométert mentem,
Szentendrétől Óbecséig
sok helyre, gyorsan be is néztem.
Moholyon, Csókán, Kanizsán
csak lassan keresztül hajtottam,
Óbecsén ott a nénémnél
egy rövid éjszakát aludtam.
Szegeden keresztül menve
eljutottam Lajosmizsére,
Halászteleken át később
vissza is értem Budapestre.
Napokig keresztül-kasul
hajtottam almaim utcáin,
Rózsadomb és Békásmegyer
zötyögős elkopott kockáin.
Az Üllői úton végig
Ferihegyi repülőtérre,
Miklós-telepen keresztül
a Kossuth-térre Kispestre.
Öröm és a szomorúság
marcangol valahol belül,
mert az öröm a bánatban
az mindennap mélyebbre merül.
Lehet, hogy sokat akartam
tervezni kellett volna jobban,
közvetlenség híve vagyok
olyan, ki mindig csak berobban.