zizegő nyárfa levelét,
vizes a honvédok válla
Szent István borús ünnepén.
Ott, országunk e nagy napján
ők ezt még észre sem veszik,
és ünnepélyes szavakkal
esküjüket ott leteszik.
Megesküdnek a hazára
és annak a védelmére,
egy szeretett Magyarország
örökös tiszteletére.
A szívem is velük ázott
azon a szerdai napon,
's bár a TV előtt ültem
mégis nedves lett az arcom.
Ma már ismét itthon vagyok
de szívem az otthon maradt,
itt újra a bánat gyötör
a szív, az majd ketté hasad.
De mint azok a honvédok
hisznek a magyar hazában,
én is úgy hiszek, e ország
igazság szolgáltatásában.
3 hozzászólás
Szia Tóni!
Ez a huszadika nekem hmm… Valahol néha üresnek érzem… Ne érts félre! Csak… úgy érzem… az államalapítás, s előtte az a szövetség, az a vérszerződés… olyan régen volt már… s nem látom manapság, hogy egység lenne bennünk! Nem vagyok ugyan túlzón nacionalista, de szeretnék egy olyan augusztus 20-át, vagy inkább szeretném, hogy mindegyik olyan legyen, mint az a nap! Vagy inkább jobb, erősebb szövetsége, nem egy-két vezérnek, hanem minden embernek, akinek a kis plasztikkártyája azt hirdeti, hogy ő bizony magyarnak született! Szeretném, ha ez olyan érték lenne mindenkinek, mint Neked, mint a verset ihlető belső elmeiséged… Hogy amikor kimegyek az ajtómon, ne idegenekként nézzenek rám az emberek… Hogy egymásra mosolyogjunk, s biccentsünk, vagy csak gondoljuk: mennyi drága honfitárs! S ne kerüljük, ne a lábunkat aggassuk folyton egymás elé. Hiányzik nekem az a régi alkar-fogás!
Köszönettel: Gabe
Kedves Gabe!
Igazad van, és nálam is ez a legnagyobb hajtó erő, ennek a mindennapi "nem érdekel semmi érzés" ellen harcolni, habár eddig sem sikerült, de mégsem hagyom abba.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Soha ne is adjuk fel! 🙂 A pozitív változás előjele: egyre többen érzik ezt a hiányt, és egyre többen igyekeznek büszkék lenni magukra! Az összefogást meg valahol el kell indítani, ebben én is igyekszek. No nem csak a magyarság alapján, hanem egyébként is, tanulva azoktól a nem magyaroktól, akiknek ez megy! 🙂 Mert lényegében annyira komplex nép vagyunk, hogy az egyesült államok is csak méreténél fogva ér nyomunkba az összetettségben!
A nem érdekel semmin pedig egyre többen túljutunk!
Addig is halmozzuk a magyar szavakat szép hegyekbe! 🙂
Üdv: Gabe