a kávéhoz egy vajasperecet ettem,
egyszerre az asztalom mellet
megállt egy kis szakállas ember mellettem.
Ő csak tétován, sóvárogva
nézte a perecet, de nem szólt egy szót sem,
én bambán kitátottam a számat,
de a perecbe harapni már nem mertem.
Megkérdeztem volna e kedve
egy vajas perecre egy adag kávéval,
ő hálásan igen bólintott
és leült mellém egy fájdalmas derékkal.
Ugyan ezt még kétszer, mutattam
a kávémra, és a megmaradt perecre,
a pincér azt gyorsan kihozta
és elébünk a kis asztalra letette.
Fogyaszd el mindezt jó étvággyal,
mondtam, és mindkét porciót elébe tettem,
egy-két perc múlva lassan felkelt
könnyes szemmel nézve, megfogta a kezem:
Tegnap délután ott egyedül
a három égő gyertyánál imádkoztam,
de neked bevallom őszintén
egy ilyen napról, már régen ábrándoztam.
Úgy látszik engem a Jó Isten
nem feledett még el, mint a jó barátok,
csak sajnos az emberek között
mindig magasabbak lesznek a korlátok.
Nem falakra van most szüksége
itt a földön a modern emberiségnek,
óriás hidak kellenek most
a nép közötti feneketlen mélységnek.
14 hozzászólás
Kedves Tóni!
Igazán megható és tanulságos történet.
Jó ember vagy, legtöbben elkergették volna azt a hajléktalant.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Azt hiszem ide nem jóság kell, hanem ismerni azt az érzést, mit jelent az, amikor az ember éhes, és nincs mit ennie. Nekem, sajnos volt alkalmam megismerni…Igaz valamit elhallgattam a versben, mert a kis emberke megismert, körülbelül egy két hónapja, kinn a parkoló hely szélén üldögélt a fűben, és akkor egy sült disznócsülköt vittem ki neki két kis cipóval, és most amikor rámnézett, mintha azt kérdezte volna: Emlékszel rám?
…emlékeztem, és ő is emlékezett…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni,
Úgy látszik engem a Jó Isten
nem feledett még el, mint a jó barátok,
ezek a soraid is bizonyítják jóságodat. A leírt esetet úgy fogod fel, hogy örülsz, mert adhattál…
Könnyem csordul…
Az Isten áldjon meg!
Kedves Irén!
Igen, örültem is, és amikor tudok adni, mindig is örülök. A világon nincs is szebb öröm, mint a boldog csillogó, néha könnyes szemeket is látni, amikor valaki örül annak, ha kap valamit. Igen, adni sokkal nagyobb öröm, mint kapni. Az életemben volt mindkettőben részem, és hidd el, most sokkal jobban érzem magamat, mint amikor kaptam. A legnagyobb öröm azonban az, ha úgy tudsz valakin segiteni, hogy nem is tudja, hogy a segitség tetőled jön, mert akkor nem esik zavarba. A rászorultak ugyanis, és az látszik rajtuk, sokszor szégyenlik, hogy el kell fogadniuk, és igy az örömük is korlátozva van.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
A történet szép, nagyon tetszik. Ami viszont nem tetszik, az a helyesírásod. Nézd át, légyszíves, az ordas hibák sokat rontanak a színvonalon. Köszönöm.
Kedves Gunoda!
Köszönöm a figyelmeztetéseded, de az egész verset ellenőrizem a magyar online helyesírással, többet kijavított, de így rendben találta. Ha azonban, a nem megszokott "magyaros" kifejezésekre gondolsz, sajnos azt nem tudom másképp, mert sohasem volt alkalmam, a helyes magyart megtanulnom. Egy nyelvnek, itt a német nyelvben legalább is az a vélemény, mennél szinessebb az írás, mennél több a tájszólás annyival gazdagabb egy nyelv.
Örülnék azonban, ha megírnád, hogy melyek azok az "ordas" hibák?
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál is,
üdv Tóni
Kedves Tóni, hogyha Ági megírja a hibákat, akkor én nem nyüzsgök tovább. Barackvirágnak meg igaza van, hogy a helyesírás-ellenőrzők nem igazán jók. Nekem is van, de nem használom, olyan elképesztő marhaságokat javasol, és kijavítja a jól írt szavakat. Na mindegy…
További jó alkotást, üdv:
Gunoda
Kedves Gunoda!
Sohasem volta a finom, a tökéletes magyar szavak embere, falúhelyen születtem, és sokáig nem tudtam azt sem, hogy a gyüttem, nem gyüttem, hanem jöttem. Persze ezen itt az idegenben eltöltött 44 év sem javitott. Három éve kezdtem el írni, utánna írni tanulni, de mennél többet tanulok, annál jobban látom, milyen keveset tudok. Minden felépitő kritát szivessen elfogadok, de amire az élet megtanított, a kritikában sohasem az a legfontossab, hogy mi, hanem az hogy hogyan írjuk le, vagy adjuk tudtára a másiknak. Sohasem a "miért" ellen voltam, hanem a "hogyan"-t szerettem volna megváltoztatni.
Köszönöm irásodat, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Van benne hiba, előfordul.Levélben írom, mi az.(Ha nem bánod) A vers témája jó.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Hat hónapig vártam ami megkaptam az OpenOffice.org 3 Helyesírás és szöveg ellenőrzőt, át is ellenőriztem, és ahogy kijavította úgy írtam. De ha az sem jó, akkor kérdezem, mit ér egy helyesírási ellenőrző.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Sajnos ezek a helyesírás-ellenőrzők sem segítenek minden esetben… viszont én határozottan látom azt (rendszeres olvasódként), hogy sokat javult a helyesírásod, és örülök, hogy Ági segít Neked! Mindig jó érzés látni a segítő szándékot, és ez a fenti versedre is igaz! Ilyenkor, télen bizony előtérbe kerül az, hogy hozzájáruljunk a szegényebb sorsú emberek napjainak a könnyebbé tételéhez. Kemény ez a világ, vannak nehéz helyzetek, és tényleg könnyebb elviselni akkor, ha van egy jó barát, akire lehet számítani, ha baj van… Én is úgy érzem, ahogy Te, azaz az egyik legmeghatóbb érzés az, amikor sikerül örömöt szerezni a másiknak akár úgy is, hogy nem tudja, hogy ki volt az, aki gondolt rá…
Köszönöm, hogy olvashattam a versedet! Az utolsó négy sorod különösen nagyon sokat mondó – a többi is, de az a négy sor főleg!
Üdv: barackvirág
Kedves Mónika!
Elöször is nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a versemet, és véleményedet leírtad. Azért is örülök annyira, mert te úgyszólva az első naptól olvasol, és tudod, hogy akkor hogy írtam, és valóban mindig azon voltam, hogy jobb legyen. A szavak helyesírását, valahogy megtanultam, de azoknak a helyes sorrendbe rakásával nagy problémám van. Az írott magyart sohasem volt alkalmam rendessen megtanulnom beszélni, és már sajnos az a magyar is amit otthonrol ide hoztam, a majdnem fél évszázad alatt, a nem mindennapi széleskörű használat hiányában, csak itt a családban, sajnos elfajult, ezt csak akkor veszem észre, amikor haza megyünk, és mint itt is ha valaki figyelmeztet. Sajnos jobban nem tudok, és talán már nem is fogom tudni sohasem úgy kifejezni magamat, mint az otthon élők, és talán akkor már nem is én volnék. Ez a vers, csak egy spontán kis helyzet jelentés, és mint ahogy tudod is, képzeletből én nem tudok írni.
Köszönöm, hogy írtál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Levelemet megkaptad? Lehet elkeveredett. Na mindegy. Hagyjuk.
További jó alkotást kívánok neked én is. A helyesírás- ellenőrzők nem a legjobbak. Tény.
Minden jót neked.
Üdv: Ági
Nagyon szép, megható történet..
Szeretettel:Amaryllis