Egy régi film pereg előttem –
egy régi elkopott szalag,
egy félig elfeledett nyárról,
mely mint a villám elszaladt.
Tűnő múltba veszett már minden
-az emlék olyan megkopott,
de néha felbukkan még bennem
egy érzés amely elfogott…
Egy szempár villanása kísért,
egy kéklő tiszta vizű tó,
egy puha ajak érintése,
mihez semmi sem fogható…
…rám tört, elöntött – újra érzem,
nem tudom hogy most mit tegyek,
elmém fakó vetítővásznán
egy ködbetűnő snitt pereg…
Eljátszok még a gondolattal
mi is lehetett volna tán,
ha akkor nem ér véget gyorsan
az a régi-régi nyár…
5 hozzászólás
Többször elolvastam. Tetszik! Határozottan! A filmes szál feldobja az amúgy már régen ismert gondolatot, és a rímek is elég szépek. Üdv, Poppy
Jó vers, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nagyon köszönöm a (pozitív) értékeléseket – jól esik 😀
Üdv: dreaming
Nagyon tetszik. / ez is! /
Ezt is köszönöm 😀