Kedves lény
a süllőlány,
álmokat dédelget.
Amikor az egyikre rágondolt szédelgett:
arról szólt az álom,
hogy táncol a halbálon.
– Kitűnő alkalom,
hogy érvényesüljön előnyös alkatom,
mert a nőnemű halaknál
nincs fontosabb az alaknál.
Tudta, ha csábos pikkelyt választ,
irigységet támaszt
a saját nemében,
és nem lesz szálka a fiúk szemében,
sőt
meglátják benne a nőt.
Ő lesz a minden férfinek kellő,
legtöbbet ellő
süllő,
mivel majd ikrázik,
hogy csak úgy szikrázik.
Másik álma
olyan, mint az alma,
a mostohától érkezett
mérgezett.
Ha rágondolt nem volt jó napja,
megsínylette az úszóhólyagja.
Látta, ahogy nyárssal szúrják hason,
forog a tüzelő vason,
szorítja szívét a félelem,
így lesz belőle élelem.
Végül mindkét álma teljesült,
mert egy jól lesült,
kissé nyeszlett
halszelet lett
nyáron, egy tálon,
Az Annabálon.
6 hozzászólás
Zseniális 😀
Édes kis versike, a sellők jó és rossz álmáról.
Juuuuj! Ez nagyon móka, nagyon tetszett, hol vannak a jelzőim, nem találok rá igazán jót! Mindenesetre feldobta a napomat, úgyhogy köszönöm!
Suhanó
Ez tényleg nagyon jó, az első része nekem színtiszta kórkép is a mai nők nagyrészéről…sajnos…a második pedig, talán viselkedésének következménye, az “értelmetlen élet utáni halál”, ha lehet így fogalmazni. Szóval számomra kivetült a versed a mai világ nem túl értékes nőnemű lényeire. Valahol ez annyira megrázó.
Mint vers is tetszett, olykor megtöröd a sorokat egy-egy irnoikus szópárral, amivel fokozod az egésznek a hangulatát. Összegezve, remek írás!
H.
aranyos történet súlyos mögöttes tartalommal.
üdv: dende
Ez nagyon jó 🙂 Nem is kell különösebben ragozni, tetszett úgy, ahogy van! 🙂
Üdv: Kalina