Csípőnk, a feslett emlékek alól kitűnve még öszze-össze ér. Karjainkon gyöngyözik a hideg s a távolban gomolyog az ég. A maradék lombokra pihenni térnek a pelyhek és ez a náthás romantika csak arra jó, hogy orrfújással csipkézzem a csendet.
Jessirose 2008.11.20. 16:48 Nagyon gördülékeny vers. leginkább a címe fogott meg. Üdv: Jessyrose Be kell jelentkezni a válaszadáshoz
1 hozzászólás
Nagyon gördülékeny vers. leginkább a címe fogott meg.
Üdv: Jessyrose